A szavaid ismét rám találtak,
Futottam magamban, bújtam,
Egy elveszett világ magányában.
A bet?id ismét engem kértek,
Némán behunytam szemem,
Ã??k üvöltve a fejembe léptek.
Mondataidban vágyat érzek,
A sorvégek szenvedélyben égnek,
Félek, hogy csak szavaiddal élek.
Messze vagy s oly közel érez,
A táj a lélek és minden részem.
Még az illatod is itt van a levélben.
Fájnak gyönyör? gondolataid.
Legutóbbi módosítás: 2008.08.26. @ 09:05 :: Végh Szimonetta