„Tisztelt Asszonyom!
A fejlemények alakulnak, két reményteli hírem van. Kádár Róbertné dr urnafülkéjéhez olyan megjegyzés került a nagykönyvben, hogy a sor esetleges felszámolásakor engem mindenképp értesítenek. Ha a Bp. Főv. Önkormányzat talál valamilyen jogi lehetőséget, az urnafülke esetleg az ő védelmük alá kerül. Egy osztályvezető értékeli a közért folytatott tevékenységét.
Szíves segitségét előre is köszönöm.
V. Imre”
Két évvel ezelőtt találta meg visszaemlékezéseim között egy kutató azt a levelet, amiben segítséget kértem az alábbi tanulmány főszereplőjétől, akinek közreműködése nélkül nem juthattam volna a továbbtanulás lehetőségéhez.
V. Imre nem tudja sehol közreadni megemlékezését, ezért fordult hozzám ezzel a kéréssel:
„Sajnálatos, hogy a téma iránt az esélyegyenlőség éve ellenére az általam megkeresett fogyatékos érdekvédelmi szervek nem mutattak érdeklődést, nyomtatott formában így nem tudtam figyelemfelhívó (megemlékező) tanulmányomat megjelentetni. Hasonló érdektelenséget tapasztaltam baloldali irodalmi folyóiratokban is, emiatt a fővárosban összesen 10 sajtóterméktől kaptam elutasító állásfoglalást.
Szeretném, ha segítségével minél több érintett tudomást szerezne egykori jótevőjükről.
Remélem, ezzel az internetes közléssel a megemlékezés eljut a téma iránt érdeklődőkhöz.”
V. Imre tanulmánya
A HÁTRÁNYOS HELYZETŰEK NAGY PÁRTFOGÓJA
KÁDÁR RÓBERTNÉ dr Sándor Etelka szociálpolitikai köztisztviselő életútja és tevékenysége
Napjainkban a szociológiai problémák fontos szerepet játszanak, az ENSZ-től kezdve sok nemzetközi szervezet foglalkozik a hátrányos helyzetű embermilliók problémájával. Ennek fontos része a különféle fogyatékosok problémája, beleértve foglalkoztatásukat. Az EU-ban is külön foglalkoznak a témával, célszerű lenne átfogóan ismerni a magyarországi fogyatékosokkal történő gondoskodás több évszázadot átölelő kísérleteit és eredményeit. Nem célom, hogy ezen figyelemfelhívó munkámban egy szociológiatörténeti tanulmányt írjak, kizárólag megemlékezni szeretnék egy rendkívül humánus, segítőkész személyről, aki éppen – munkakörénél fogva – főképp ezzel a területtel foglalkozott, ezen kívül 2 éve ünnepelte volna l00-ik születésnapját. Az elmúlt év az esélyegyenlőség éve apropóján tette aktuálissá személyéről történő megemlékezést.
Csak ezres nagyságrendben lehet mérni azon fogyatékosok számát, akik nekik köszönhetik foglalkoztatásukat, elhelyezésüket, sőt hogy szakmát tanulhattak ki. Ma már legfeljebb egy-két tucat ember emlékszik személyére, vagy egyáltalán hallott róla.
Jómagam (mint amatőr kutató) személyesen is hálával tartozom Kádár Róbertné dr-nak, mivel
46 évvel ezelőtt olyan kerületből, ahol etnikai és vidéki származásom miatt a VIII. osztályban diákok és tanárok részéről is rendszeres testi bántalmazás ért, elhelyezett a lényegesen kellemesebb körülményeket nyújtó, akkor az V.ker. Markó u-ban lévő Kossuth Zsuzsa Gimnáziumba.
Ki is volt Kádár Róbertné dr?
Munkámat megnehezíti, hogy testvérei meghaltak, egyenesági leszármazottja nem volt. A nem dokumentált, illetve részben dokumentált információkat, túlnyomórészt egy oldalági rokonától kaptam (sőt egy jó minőségű fotót is).
1906. júl. 6.-án Szentábrahámban (Pozsony megye) született.
Édesapja gazdálkodó; 3 lánytestvére volt. 1920. után – a Trianon utáni bizonytalanságtól való félelem miatt – a család az anyaországba, Budapestre települt át jóllehet mindannyian beszéltek szlovákul. Érdekes, hogy az első világháborút követően az akkor még demokratikus Masaryk-Benes féle Csehszlovákia helyett a család a Horthy-Magyarországot választotta. (A hírhedt Benes-dekrétum csak több mint 20 év múlva keletkezett).
Visszaemlékezés szerint az „Újság” nevű liberális napilapnál gépíróként kezdte, majd a 30-as években a lap „Gyermekeknek” rovatának volt vezetője, álnéven, (nevét azért néhány esetben felismertem) – saját maga is írt meséket.
Sajnos az Országos Széchenyi Könyvtárban átnézett mikrofilmek impresszumait a főszerkesztő és a rovatvezetők nevével nem sikerült megtalálni.
Más forrásból viszont a napilapról érdekes sajtótörténeti adatokat találtam. 1908-tól (még „Az Újság” néven futott) a szóban forgó sajtótermék, eleinte Tisza Istvánt támogatta (Ágai Béla volt a f?munkatársa). Később legitimista színezet jellemezte a lapot, a 20-as évek elején Kóbor Tamás irányította. Ezen korszak csúcspontja az 1925. máj. 31-i szám, amikor a lap közli Beniczky Ödön (volt belügyminiszter) vallomását a Somogyi – Bacsó gyilkosságról, amely lényege a vád, hogy Horthy, mint felbujtó bűnrészes a két szociáldemokrata újságíró 1920-as meggyilkolásában. Emiatt a sajtótermék ellen kormányköröktől eljárás indult, amely kompromisszummal fejeződött be. A napilap nevéből a névelőt elhagyták, így „Újság” néven továbbra is megjelent, a szerkesztésében Ágai Béla és Keszler József játszottak főszerepet.
A 30-as években erős antifasiszta tendencia jellemezte a napilapot, különösen Zsolt Béla (aki polgári radikális irányultságú volt) előtérbe kerülésével. Rajta kívül legtöbb cikk az alábbi íróktól származik: Nagy Endre, Pünkösti Andor. A sajtótermékben legitimista oldalról is jelentek meg cikkek (akik ebben az időben antifasiszta nézeteket vallottak, később a Magyar Fronthoz is csatlakoztak). Ezen napilap lehet?vé tette számos baloldali írónak, költőnek versei, cikkei publikálását: pld. József Attila, Várnai Zseni versek. A lap élesen fellépett az un. „faji forradalom” ellen, mindvégig következetesen szembeszállt az akkori kormányok szociális demagógiájával, amellyel pl. a zsidótörvényeket igyekeztek magyarázni.
A fennmaradt mikrofilmek tanúsága szerint a lap egyre jobban cenzúrázva 1944. elejéig (az ország hitleri megszállásáig) még megjelent, de a háborús években a zsidó újságírók nevei már nem fedezhetők fel.
.
Házasságkötése után a Vasas SC-ban aktív sportoló volt, mind a 4 testvér tornára járt, ami akkor a militarista jelleg? leventeképzéssel szemben tömegsportra adott lehet?séget… Nyáron az idősebb korosztály által jól ismert „Gödi fészek” rendszeres látogatója. Később a Vasas SC női tornász szakosztályának volt vezetőségi tagja.
A Halasi féle gyűjtemény szerint illegális munkásmozgalmi tevékenységet fejtett ki, részt vett a Vörös Segély mozgalomban, majd az SZDP tagja lett. Részt vett a Népszava terjesztésében és házi agitáción. Oldalági rokona szerint a Horthy rend?rséggel nem volt konfliktusa, jóllehet, főleg 1942. után a szakosztály számos tagja lebukott.
A vészkorszak* Budapesten éri, az elhurcolásnál mind a 4 testvérnek sikerült megszöknie, ő maga, édesanyja és a nekem információkat adó oldalági rokona a Wesselényi utcai Gettókórházban találtak menedéket, míg a többi testvér a főváros különböző helyein bujkált.
A háború után a IX. ker. elöljáróságon dolgozott, majd kb. 2 évig ugyanott elöljáró (polgármesternek felel meg). 1946-ban 40 éves korában beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karára. A diploma megszerzésének időpontjára oldalági rokona nem emlékszik, az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltárban sem sikerült erre vonatkozó anyagot találni, viszont a Politikatörténeti Intézet Levéltárában a PIL 962f 2 állag Kádár Róbertné dr jelzetben egy 1960-as átirat szerint (későbbi hivatali utóda készítette) 1957-ben, mint levelező hallgató végezte el a jogi egyetemet.
1950. óta tagja a Fővárosi Tanácsnak, ezen belül a szociálpolitikai állandó bizottságnak a tagja.
A Hazafias Népfront IX. kerületi szervezetében több mint 20 évig végzett társadalmi munkát, részben vezető tisztségben. E munkája keretében már rengeteg alkalma nyílott rászorulókon segíteni, kiemelendő a 60-as években egy pinceszínház létesítése, ezzel sok pályakezdő színésznek segített munkába állni, vagy gyakorlatot szerezni. Pontos helyére oldalági rokona nem emlékszik, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény munkatársa a ma is működő Török Pál u-i pinceszínházról tud a 60-as években, ebben az esetben, ebben a kerületben ez az első ilyen jellegű intézmény. Arra nézve, hogy a színházat ki alapította, dokumentumot nem sikerült találni. Más visszaemlékezés szerint az állítólag rövidesen bontásra kerülő Kultiplex épületében volt a színház, igaz, nem a pincében, hanem a földszinten egy kamarateremben (ez az épület a Kinizsi moziról volt sokáig ismert).
A legfontosabb tevékenysége nyugdíjazásig az Egészségügyi Minisztérium Szociálpolitikai Főosztályának vezetése. Bár a munkaköri leírás nem maradt fent, az éves jelentések még szakemberi kutatásra várnak; visszaemlékezések szerint ebben a magas pozícióban kiemelked? feladata volt fogyatékos gyerekek és felnőttek munkába állítása és átképzése. Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar egy nyugdíjas tanárnője (Gordosné Szabó Anna) is visszaemlékezik felnőtt fogyatékosok munkába állítása ügyében kifejtett közös munkájukra, amelyben rajta kívül Göllesz Viktor és Illyés Gyuláné (Flóra néni) vett részt (Mindhárman kés?bb hosszabb-rövidebb ideig az akkor Gyógypedagógiai Tanárképz? F?iskola igazgatói voltak). Mindannyian Kádár Róbertné-t rendkívül korrekt partnernek értékelték.
Kiemelte, hogy az értelmi fogyatékosok munkába állítása Kádár Róbertné dr-nál úttörő munka volt, míg a vakok és siketek foglalkoztatásának voltak előzményei. A mozgássérültek munkába állításáról az alább említésre kerülő Rhédey tanulmány dokumentációt nyújt, amely szerint ugyan kis számban, de a hadirokkantakon kívül a „nyomorékok” részére is épült korábban otthon, minimális mennyiségben foglalkoztatási lehetőség is volt.
Egy MSZMP propaganda kiadvány szerint a fogyatékosok foglalkoztatásának ügye 1956-tól vett nagyobb lendületet. Rhédey Ferenc tanulmánya szerint l957-ben a minden bizonnyal újra Kádár Róberné dr vezette Eü. Min. IX. sz. Szociálpolitikai Főosztály irányítása alatt 115 férőhellyel üzemelt a férfi mozgássérültek otthona, hamarosan a női részleget is létrehozták Újpesten, majd a Marczibányi téren. A tanulmányban közöltekkel megegyezik egy anyagilag rászoruló érintett személy (Pápay Aranka) visszaemlékezése. Így annak ténye, hogy a mozgássérültek elhelyezkedési lehetőségét Kádár Róbertné dr jelentősen felfuttatta, dokumentálható.
A Magyar Országos Levéltár Egészségügyi Minisztérium Személyzeti osztálya XIX-C-2-af jelzetű forrása szerint (néhány adat nehezen értelmezhető) 1954. okt. 12-én nevezték ki (tehát az első Nagy Imre kormány alatt, az egészségügyi miniszteri szaktárcát Zsoldos Sándor töltötte be). 1954. október 21-én megbízták a IX. Szociálpolitikai Főosztály vezetésével. 1954. december 9-én főosztályvezetővé nevezték ki, 1954. december 11-én pedig áthelyezték a IX. osztályhoz. 1955. február 1-jén átsorolták, de az átsorolás helyét nem adták meg. 1956. november l-én dr Babics Antal, a második Nagy Imre kormány 11 napos egészségügyi minisztere felmentette a IX. Szociálpolitikai Főosztály vezetése alól. Az 1956-os Intézet Oral History Archívuma Babics Antal interjú (készítette: Sebes Anna l987-88: 128.sz.) 207. oldalán található elmondása szerint a világhírű professzor elé forradalmárok egy névsort raktak, amely aláírását kérték, amelyet nem tagadott meg. Ebből egyáltalán nem derül ki, miről volt szó, a szövegkörnyezetet figyelembe véve feltehetően ebben a listában szerepelhetett Kádár Róbertné dr neve. Tehát a világhírű urológus nem személyes indíttatásból váltott le egy humanitárius területen dolgozó köztisztviselőt, akit valószínűleg nem is ismert.
Nyugdíjazásáig (utolsó munkaviszonyának megsz?néséig) levéltári dokumentum nem maradt fenn (legalábbis ez egy profi kutatómunkáját igényli, főképp a már említett éves jelentések, egyéb átiratok egyenkénti átvizsgálását), pedig ez a 10-11 év szakmai tevékenységének fénykora, ezt már saját közvetett visszaemlékezésemmel is tanúsíthatom. Személyéről ezután az első említés a SZER (Szabad Európa Rádió) Archívum gyűjtése alapján megtalált 1959. május 12-i Népszabadság, amely említi, hogy Kádár Róbertné dr Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetői minőségében vett részt a Magyar Vöröskereszt országos kongresszusán. Tisztségét feltehetően 1957. február végén már visszakapta, amikor Doleschall Frigyest bízták meg az egészségügyek vezetésével.
A már említett SZER Archívuma alapján összegy?űjtött napilapok szerint többek között egyéb Vöröskereszt aktívaértekezleteken, szociális otthonok megnyitásán vett részt. Amikor, már nyugdíjazása után hivatalsegédként egy nemrég még általa vezetett főosztály által irányított intézetnél dolgoztam (Szociális Intézetek Központja – 1967-68), rálátásom volt, milyen kitűnően meg volt szervezve főképp felnőtt vakok, siketek, mozgássérültek, értelmi fogyatékosok elhelyezése, ahol lehetséges volt, foglalkoztatásuk. Bár a fent említett még szakember által elvégzendő kutatások hozhatnak még rész-információkat, a visszaemlékezések és közvetett dokumentumok alapján szinte biztosra vehető, hogy államigazgatási területen személyéhez fűződik ez az évszázadok óta megoldatlan szociális probléma állami szintű kezelése, de legalábbis rendkívül fontos láncszem volt személye ebben a szociális tevékenységben. A szakmai részt az Egészségügyi Minisztériummal szorosan együtt-műköve az Oktatási Minisztérium irányítása alá tartozó gyógypedagógiai intézmények biztosították.
Sok egyéni kérelmezőnek segített, erre egy internetes honlapon dokumentáció is olvasható volt. (Pápay Aranka visszaemlékezése)
Egy publikációja jelent meg: „A társadalmi szervek feladatai az állami szervek szociális gondozási munkájának segítésében”, amely gyakorlati útmutatásokat is tartalmaz. (Különlenyomat az Állam és Igazgatás 10.évfolyam 1960. 6. azám, 462-467 – tehát szaklapban jelent meg). Az írásból sejthető, hogy a helyi szervekkel lehettek konfliktusai.
Munkaviszonyát 1967. aug. 15-i hatállyal szüntették meg (említett Országos Levéltári Irat).
Visszaemlékezések szerint társadalmi téren (pl. IX. ker. Hazafias Népfront) még évekig aktív volt. A már említett SZER Archívumban neve utoljára 1973-ban szerepel.
Hosszú szenvedés után l975. dec. 30-án Budapesten hunyt el.
Nyughelye a Farkasréti Temet?ben. A fotó a centenáriumi évben készült.
Tagadhatatlan, hogy személye az „ancien régime” (amely közismerten egy történelmi zsákutca volt) vezető állásban lévő, az eszmében a Rákosi rendszer borzalmai ellenére is meggyőződéssel hívő képviselője volt, de tevékenységét nem szabad emiatt a feledés homályában hagyni.
Rendkívül szerény, puritán természetű volt, erre rajtam és édesanyámon kívül a felsorolt személyek is emlékeznek. A történelem tragédiája, hogy a Krisztusban hívő, minden energiájukat az elesett emberekre fordító áldozatkész emberek (pl. XXIII János pápa, Slachta Margit, Teréz anya, Albert Schweitzer, stb.) és a Kádár Róbertnéhoz hasonló tulajdonságú baloldali meggyőződésű emberek a világnézeti ellentétek miatt nem tudtak együttműködni az ugyanazon nemes cél érdekében, amelyre egész életüket tették fel.**
Férje 1943-ban a Don kanyarban tűnt el, feltételezhetően tényleges katonaként, a Hadtörténeti Levéltár személyes ismerősöm kérésére utánanézett, azonban az iratok megsemmisültek. Oldalági rokona szerint évtizedekig reménykedett férje hazatérésében. Említett rokona visszaemlékezése meglepő, mivel közismerten a szakszervezeti aktivistákat bűntetőszázadi munkaszolgálatra hívták be.
Sógora (varrónő testvérének férje) Halmi László (1920-1975) ismert Bbar operaénekes, a Budapesti Operaházban és a Szegedi Nemzeti Színházban lépett fel, legnagyobb szerepe Mephisto Gounod Faustjából.
Ez az életrajz egy hosszabb tanulmányom (saját visszaemlékezéseim családomról, szüleimmel, velem kapcsolatba került érdekesebb személyek) része. Anyagi lehetőségtől (sponzoroktól) függően a teljes tanulmány gyerekkorom színhelyén, a helyi múzeum éves kiadványában fog megjelenni, sajnos az idei szám kimarad.
Sajnálatos, hogy a téma iránt az esélyegyenlőség éve ellenére az általam megkeresett fogyatékos érdekvédelmi szervek nem mutatnak érdeklődést, nyomtatott formában így nem tudtam figyelemfelhívó (megemlékező) tanulmányomat megjelentetni. Hasonló érdektelenséget tapasztaltam baloldali irodalmi folyóiratokban is, emiatt a fővárosban összesen 10 sajtóterméktől kaptam elutasító állásfoglalást.
Remélem, ezzel az internetes közléssel a megemlékezés eljut a téma iránt érdeklődőkhöz.
*Oldalági rokona szerint családja zsidó vallását nem gyakorolta, a nevük magyarosítását teljes asszimilációként értelmezték.
**Oldalági rokona szerint Kádár Róbertné dr személyében megfelelő történelmi szituációban kész lett volna pl. Slachta Margittal együttm?ködni egymás világnézetének kölcsönös tiszteletben tartása mellett, ő maga baloldali szociáldemokrata elveket követett volna.
„Gaudeamus igitur”
Felhasznált forrásmunkák:
1./ Adatok és tények
A fővárosi egészségügyi és szociális ellátottságának 20 éves fejlődéséről
MSZMP Bp-i Bizottságának Propaganda és Művelődési Osztálya, l965.
2./ Bölöny József:
Magyarország kormányai l848 – 1992
Bp. Akadémiai Kiadó, 2004. V. kiadás
3./ Forog a tánc, forog…
A Vasas Művészegyüttes Tánckarának története 1927 – 1997.
Szerkesztette: Szilágyi Gábor
Bp. 1998.
4./ Gergely Ferenc: A magyar gyermekvédelem története (l867 – 1991)
Bp. Püski, 1997.
5./ Halasi László: Budapesti közéleti névmutató l945-50.
Budapesti Nemzeti Bizottságok és Népfront Bizottságok tagjai
Bp. 1980. Bp. Főv. Levéltár
6./ HÜNERMANN Wilhelm:
A világ plébánosa. XXIII. János pápa élete
Budapest, Ecclesia, 1987
7./ Magyar Országos Levéltár Egészségügyi Minisztérium Személyzeti osztálya
iratanyaga (XIX-C-2-af)
8./ A magyar sajtó története
Szerk. Márkus László
Bp. 1977. Tankönyvkiadó
9./ MONA Ilona
Slachta Margit
Budapest, Corvinus, 1997.
10./ Babics Antal interjú. Készítette Sebes Anna 1987-88-ban. 1956-os Intézet Oral History
Archívuma 128. sz. 207. oldal
11./ Pápay Aranka: Összefércelt sorsok
http://www.kozkincs.hu/node/1781149
12./ Rhédey Ferenc: A fogyatékosok intézetének fejlesztése és a társadalmi igény összhangja
Szociális Intézetek Központja kiadványai.
A Szociális Intézetek Központja 1969. március 18-19-én rendezett tudományosülésszakán elhangzott előadások gyűjteménye
Szerk. Bajáczi Péter
Bp. l970.
13./ SZER Archívum (Record of Radio Free Europe Radio Liberty Research Institute)
(RFE/RLR) Hungarian Unit Seriess 6 Biografical Card Files
Archival Card books
14./Várnai Péter: Operalexikon
Bp. 1975. Zeneműkiadó
15./ Politikatörténeti Intézet Levéltára
PIL 962f 2 állag Kádár Róbertné dr.
Az életrajzot az Artijus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda 080317001T számon nyilvántartásba vette.
Legutóbbi módosítás: 2008.08.23. @ 12:46 :: Pápay Aranka