Kovács Henrietta : A Gondolatok titka

Meghalt. És ez súlyos titok még,
a világ láncán lógó kereszt;
akkor Gondolatok, ti honnét
tudjátok, hogy született, hogy élt,
mint minden, ami gy?löl  szeret?

Mikor t?nik majd fel bármi gyász,
– legyen az bár gyorsan múlandó –
ami az emlékére vigyáz,?
Egy sóhajt, egy könnycseppet ki gyárt,
hogy megértse minden Halandó?

Küldöd már kavarg meszeség
hófehér jeled, hogy sírhatunk?
E bánat oly tiszta, oly merész,
hogy nem rejtheti el emberész
a lelkek kínját s jajszavuk.

De ha befedi a feledés,
hunyjon ki a szemek tébolya:
mert aki elhitte, nem remélt,
de aki siratta, ráeszmél:
a halált talán csak álmodta.

Legutóbb szerkesztette - Kovács Henrietta
Szerző Kovács Henrietta 79 Írás
1991.10.20., Debrecen - a kemény tények....:) ÃÂrni, írni, írni... egyszer álmomban egy cseresznyefán ülő fiú megkérdezte tőlem, hogy mikor lennék a legboldogabb? "Akkor - feleltem - ha mindig ősz lenne, én pedig egész életemben egy fa alatt ülve írhatnék..." Ez persze így nem teljesen igaz, de majdnem... :) "Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz." /Paulo Coelho/