2.0
ülünk a mólón
évtizedek, századok után
összefont ujjaink vaspánként tartják életünk
csendesen nézzük a vizet
szorítjuk egymást végtelen az élet
csonttá aszott testünkről
az idő lesodorta húsunk
mellettünk a halál
csak arra vár hogy gyűlölködve
egymás torkának ugorjunk átkozva
ezer percet mit ellopott tőlünk a sors
hogy kinyíljon a szemem
felfedve ráncaid daliád hamvát
mi ülünk csak csendesen
ujjaink szorosan fogódznak
sorsunk közös
vágyak, kínok, bűnök
edzették titánná szemeit,
mellettünk a halál,
ránk vár
de mi nem megyünk
ülünk csak tovább csendesen
Legutóbbi módosítás: 2008.08.27. @ 07:36 :: Fecske Panna
