Vadászi Árpád : Forgácsok

Értékeld a n?t!

 

Testét, lelkét, mint csodát,

fogja a mancsod át!

 

Második teremtés

 

Isten, az emberre központi szerepet ráoszt,

hogy teremtse meg a káoszt.

 

Támadás a bulvár sajtóban

 

Az arcátlan karcolat

összekarcolta az arcomat.

 

Valentin nap

 

Éljen a szerelem?

Bálint

bólint.

 

Megbízhatatlan k?m?ves fiú

 

Himpellér

hím pallér.

 

Az irodalom hatalma

 

Lelkemnek balzsamos elixír,

ahogyan Alex ír.

 

Visegrádi vár

 

Dics? rom.

Dicsérem.

 

Önismeret

 

Jól megfér a vakságom,

és a l? egyleti tagságom.

 

Lemondás

 

Nem érlek el,

de nem érdekel.

 

Változzatok!

 

Ne ragaszkodj,

rugaszkodj!

Legutóbbi módosítás: 2008.08.25. @ 09:19 :: Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.