Kép: Kollár Adrián
A pécsi fiúk
tudják az igazak igazát,
hogy összebújva
egymásban lelünk hazát
sercegve is tiszta nekem
a kép, mert belefestve
te meg én részegülünk
egymásban
lép az a lehagyott elme, de
nagy
felfordulás az ágy
hosszán ám
széltén szédülve,
ahogy az ágrólszakadt
álmokban lehet
hozzád ránt
valami nem halunk meg
illúzió
itt is lehetsz most
te magad a fúzió
itt is, nekem is
amit csak akarsz
kinyílhat,
csak tudnám mi a jó
akkor engem is ringatna
a hajó, vágyból fodrozott
vizeden, hogy vesztembe
vezessen végre kormányod
nyikorgó szólama
ahogyan való
ebben a valótlan szerepben
ketten a víz alatt
Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 09:42 :: Kerekesné Varga Veronika