Áttetsző, mint a jég,
messziről áthatolhatatlan
még tisztasága
de kérgére hajlítva
félelmeim tüzes tánca
fakaszt belőle
élő anyagot, mi préselt
kabinokban lakott,
várván a megtalálót.
Évezredes álma
rebben a sarkköri
börtönből máma,
ha akarom,
hogy újra lásson
fehérberogyott
kristállyá merevedett
szembogara.
Ha akarom,
nálam a lelet,
hagyom, hogy
a hűs lehelet
takarjon rám
szép hegyeiből
prizmát,
örökre…
