Böröczki Mihály - Mityka : Kocsonya

 

Csak ritkán esett, mégis alig vártuk,

nem kóstoltuk, csak módjával csodáltuk,

hogy sűrűlt be a disznó pörzsölt lába,

a hidegre hűlt, rezgő kocsonyába,

a kamraasztal sok mindent megoldott,

mert odazárták előlünk a sorsot,

de elibénk már úgy mért terítéket,

hogy bőven adjon, ha már bőven vétett,

az asztal körül ott ült már az emlék,

s mi illetődve lestük a szerencsét,

fölszeletelték, hosszába-keresztbe,

a testes kockák ott ültek remegve,

a teli tányér nagy étvágyat bontott,

majd két ujj közé szorultak a csontok,

s míg ízig ért a nyelvünk széle-vége,

nagy béke ült a harapás kenyérre,

a szeletből mi nem tanultunk törni,

a kenyér testvér volt, amolyan földi,

csak nézegettünk, mint aki még ráér,

s még íze volt, úgy ürült ki a tányér,

mert ez időn még a gyerek se bánta,

hogy ugyanolyan éhes volt a kályha,

csak szájunk tett-vett, alig hagyta abba,

ráéheztünk a megszolgált falatra,

s én úgy örültem, hogy végképp nem értem,

mért csillogott anyám a lámpafényben.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.