Kovács György : Úton Atlantisz felé…

Akkor még azt hittem ez a gyász…

Az alázat gyalázatként hullt alá

háziőrizetben tüzelt az erdő

torkának szegezve haragját a láng.

 

Lassan elhittem, ez a gyász…

Hallottam a tűzről menekült tűzmadár zaját

a maga mögött hagyott fészekalj-sikolyt

legyőzöttként a felforrósodott halált.

 

Most már tudom mi az a gyász…

Újjászületés,  a ropogva múlt lét porán

táblán égett törletlen hamuének

hattyúdal, a rejtek Atlantiszán…

Legutóbb szerkesztette - Kovács György
Szerző Kovács György 74 Írás
"Harmincas éveimben még azt vallottam, hogy amíg Dosztojevszkijt nem olvastam végig, nem veszek könyvet a kezembe. Idővel azért lejjebb adtam, köztudott, hogy akkoriban a kor szelleme és szellemisége kettészakadt, a nap huszonnégy egyforma órából állt, s ars poeticára gyakran csak a huszonötödik maradt. Évtizedek teltek munkába temetkezve csak azért, Àžhogy legyenÀ. A rengeteg lélektelenül (csak azért is) betöltetett vágy, a pillanat idézte bűnös elrugaszkodások valódi számlája most fizettetik. A maga idejében elmulasztottak pótlása már nélkülözik a mindennél fontosabb varázst, ráadásul befordítanak az ördögi körbe, amely kíméletlenül szembesít a ténnyel: mindez, csak az aktualitáskori helyénvalók rovására történhet.." http://www.kovacsgyorgy.iweb.hu/