dudás sándor : MEDÁLIÁK

 

Hűs köldökömön kevés levegő,

Több nem is lenne elképzelhető,

Szememmel szemez s mert bölcs és okos,

Rám bíz napot, holdat, csillagot.

&

Folyókon keresztül tengerig ér,

Ragyog a habja, tükröket becéz,

Gerendán verve denevértanyát,

Fejjel-le bírja mind az éjszakát.

&

A hajnalok ruháján fény remeg,

Békésen várnak mind az istenek,

Ragyog az ég, majd felhő jön s borong,

Bizonytalanság kék szívben szorong.

&

Édenfának ízes volt levele, 

Ki tudja, senki nem kóstolt bele,

Ki tudja, talán szárnya tétlenül

Láthatatlanban zöld béka repül.

&

A voltakat sorban úgy rendezi,

Ahogy önmértékes lelke engedi,

Nézi magát, mit célkereszt jelent,

Ha meghal nyomban eldördül a csend.

&

Vérvonat, körkörös zakatolás,

Közelben kimértnek látszó állomás,

Óra-álruhás bakter szalutál,

Egyetlen örök utas a halál.

&

Szem ópiuma, elkábít a fény,

Hiába, messze Vásárosnamény.

Az van, hogy most a vers elhagy, hagyom,

Mi fontosabb, szándék vagy alkalom?

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 771 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.