Hűs köldökömön kevés levegő,
Több nem is lenne elképzelhető,
Szememmel szemez s mert bölcs és okos,
Rám bíz napot, holdat, csillagot.
&
Folyókon keresztül tengerig ér,
Ragyog a habja, tükröket becéz,
Gerendán verve denevértanyát,
Fejjel-le bírja mind az éjszakát.
&
A hajnalok ruháján fény remeg,
Békésen várnak mind az istenek,
Ragyog az ég, majd felhő jön s borong,
Bizonytalanság kék szívben szorong.
&
Édenfának ízes volt levele,
Ki tudja, senki nem kóstolt bele,
Ki tudja, talán szárnya tétlenül
Láthatatlanban zöld béka repül.
&
A voltakat sorban úgy rendezi,
Ahogy önmértékes lelke engedi,
Nézi magát, mit célkereszt jelent,
Ha meghal nyomban eldördül a csend.
&
Vérvonat, körkörös zakatolás,
Közelben kimértnek látszó állomás,
Óra-álruhás bakter szalutál,
Egyetlen örök utas a halál.
&
Szem ópiuma, elkábít a fény,
Hiába, messze Vásárosnamény.
Az van, hogy most a vers elhagy, hagyom,
Mi fontosabb, szándék vagy alkalom?
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: dudás sándor