Most bontja ki kék haját az ég,
azúr tükörbe néz, s felhőkkel keni be
arcát, halántékára hint egy kis habot,
s odafönt elcsábít egy csillagot,
ki sötétség hintóval érkezik.
Vénusz az! Éjek bolondja, kacagó,
kerek arcú szerelmes leány,
átoson az ózon-fátyoltiarán,
meztelen sárga-piros ősz testre tekint,
lomboknak álcázott karokat áhít,
csobogó forrásá vált tündérlábat kutat,
éjjel érkezik,
hűs bohókás léggel fújja el
a szerelmi tabukat.
Most bontja ki kék haját az ég,
s lefekszik a porba, arcát befedi
arája: a csillagvidék.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:01 :: Kőszeghy Miklós
