Most bontja ki kék haját az ég, azúr tükörbe néz, s felhőkkel keni be arcát, halántékára hint egy kis habot, s odafönt elcsábít egy csillagot, ki sötétség hintóval érkezik. Vénusz az! Éjek bolondja, kacagó, kerek arcú szerelmes leány, átoson az ózon-fátyoltiarán, meztelen sárga-piros ősz testre tekint, lomboknak álcázott karokat áhít, csobogó forrásá vált tündérlábat kutat, éjjel érkezik, hűs bohókás léggel fújja el a szerelmi tabukat. Most bontja ki kék haját az ég, s lefekszik a porba, arcát befedi arája: a csillagvidék.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:01 :: Kőszeghy Miklós