Nemrég

 

 

Nem minden év őszi hónapjainak időjárása olyan indián léptű, sóhajú, mint az idei.

Nemrég a közeli parkban lányomra vártam, s közben valakinek – ki évek óta fontos az életemben –

lépteit figyeltem.

 

Korán jön az alkonyat, így őszidőben, észre sem vettem, s kuszáltak lettek a képek, a fák hulló levelei, ott előttem.

Sétáltam tovább, s egyre türelmetlenebbül vártam. 

 

Akkor ott, szinte a semmiből elém lépett a hölgy, mint aki a múltból jött. Nem is köszönt. 

Alakja, ruhája olyan különös, finoman ívelt a mosolya.

   – Ugye milyen jó a friss levegő, a dobozolt házból kiszabadulva? – kedves a hangja.

 

Csak néztem, mit is mondjak… Most, így utólag úgy tűnik választ sem várt, folytatta:

 

   – Tudja én már olyan öreg vagyok – korát mondja, alig több, mint éveim száma.

   – Már annak is örülök, hogy még élek – sóhajtja.

 

Aztán kedves mosollyal elköszön.

Párat lépek, érdeklődve visszanézek, nincs sehol.

 

*

 

Azóta is gondolkodom. Becsülni kellene az éveket, míg egyetlen ruhánk akár az árnyék is lehet…

 

 

 

 

 

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!

Szerző Sonkoly Éva 599 írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"