Böröczki Mihály - Mityka : SEJT-ELEM

 

Már annyi mindent elfelejtek,

akár a domboldal, úgy lejtek,

s az agyam lassú sejtkarambol,

ahogyan kicsúszok magamból.

 

Lehet, hogy van, mit régtől rejtek,

s öreg memóriám a rejtek,

ahol a  végtelen darabból,

pár milliárd a múltba landol.

 

Az izmom fárad, csontom vásik,

hová tűnt belőlem a másik,

aki meleget falt a Napból,

 

ma már csak kontúrokban látszik,

és vacog, mint a hiány, s fázik,

ahogy a végtelenbe vackol.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:01 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.