dudás sándor : Azúrbál

(Kórházi álom)

Égboltterem.

Hangszerek

zajától rezgő lég,

járjuk a táncot,

suhanva

álomból álomba át.

 

Forgó szédület.

Kedvesem,

fogjuk

egymás kezét,

s mindenfelé

kék, 

kék,

zenekék.

 

Csak ámulok, 

azúrbál a világ!

 

Mi e varázs,

miféle 

lélek-szította láz?

 

Láttam már annyi hajnalt,

ilyet soha,

pedig

hetvenhez közel  

éveim sora.

És éppen most,

amikor 

nem tudok

lábra állni.

 

Vágytól, látványtól

kigyúltan,  

maga a csoda,

rossz füllel

zeneszárnyakon

szállni.

 

Átélve örök versed, Kosztolányi.

Legutóbb szerkesztette - dudás sándor
Szerző dudás sándor 761 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.