dudás sándor : Azúrbál

Nyomtatás

Égboltterem.

Hangszerek

zajától rezgő lég,

járjuk a táncot,

suhanva

álomból álomba át.

Forgó szédület.

Kedvesem,

fogjuk

egymás kezét,

s mindenfelé

kék, 

kék,

zenekék.

Csak ámulok, 

azúrbál a világ!

Mi e varázs,

miféle 

lélek-szította láz?

Láttam már annyi hajnalt,

ilyet soha,

pedig

hetvenhez közel  

éveim sora.

És éppen most,

amikor 

nem tudok

lábra állni.

Vágytól, látványtól

kigyúltan,  

maga a csoda,

rossz füllel

zeneszárnyakon

szállni.

Átélve örök versed, Kosztolányi.