M. Laurens : CSEPPNYI KÖNNY SEM

 

CSEPPNYI KÖNNY SEM

A költő ült, tollába száradt a tinta,
mi benne volt, már régen kiírta,
s most üres fejjel s tollal bambul,
hunyorog, s arcán mosoly lanyhul,
szerelemét száz éve, hogy feledte,
most sajgó derékfájás van helyette…

A költő ült, csalfa múzsáját várva,
elméjét minden élő elől bezárta,
rég elfeledett már verseket írni,
nem tudott már szeretni, sem sírni,
önmagát is réges-rég feledte,
most sajgó derékfájás van helyette…

A költő elhunyt, senki sem siratta,
cseppnyi könny sem hullt miatta,
most arcképként egy falon bambul,
fakuló papíron a mosolya lanyhul,
a történelem, őt végképp elfeledte,
még sajgó derékfájás sincs helyette…

Budatétény 2018. szeptember27.

Legutóbb szerkesztette - M. Laurens
Szerző M. Laurens 208 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )