Kőmüves Klára : – legjavak –

 

 

 

Az Isten milyen szép órákat ad! – csak elcsodálom,
és élvezem az októberi falevél zörejt. A kertben
kószáló sugár nyomát egy szarka tapossa szét, ami
elér a kőtömbig ahol homály fedi az ópajtám helyét.


Ma még a szellő is csak lengedez, s ha néha meg
is szaladna, érintése langyos, sőt, inkább meleg.
Házfalak sütkéreznek felénk (itt északon),
és mohákkal barátkoznak a fáradt cserepek.
Na, és a lányok, akik máskülönben sosem
köszönnek, hogyha itt ülök, ma rám nevetnek
és oly kedvesek – a kutyánk sem vakkant rájuk,
ahogyan szokott, snassz októberi délután lehetne,
de módfeletten emlékezetes.


Persze, majd elfelejtem ezt is holnapra, mert a holnap
igazából arról híres, hogy sokkal jobb, mint a ma…
Azért azt mindenki tudja (hiába játszanám a jósnőt),
csak azoknak jó élni a mában, akik tudják;
holnap érkezik az élet legjava!

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 621 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))