Ősz van

Illusztráció: saját kép, 40 x 40 cm, akril-vászon

 

 

 

                                              a napok, mint sietős szolgák rohannak.
                                              talán öregszem… beismerjem?
                                              sebek tátonganak egyre mélyebben,
                                              az idő egyiket sem ragasztja be,
                                              lelki fekélyekre nincsen tapasz.
                                              öltögetem emlékeim ronggyá nyűtt foltját
                                              — fájdalma elveszett — , így viselem gondját.
                                              fáradt vagyok … párhuzamosan haladok,
                                              nem keresztezem utadat szinte sohasem.
                                              nem szállhatok szembe a természettel!
                                              ha ajtóban állok… te mögötte vársz;
                                              csészék alján zaccá vált a vágy…
                                              tükröm vagy, sorsom téged kifosztani,
                                              titkaidat kémlelni, felgyülemlett állapot ez.
                                              egyre szűkülő karikák az éjjelek,
                                              napjaim táguló ketrecek, hézagjain
                                              ki-bejárkál mustármaggá zsugorodó szeretet.
                                              elfeledett szárnyak verdesnek, tüzet gyújtok…
                                              tüzemet, hadd égesse el őket!
                                              rég elszívott cigarettád íze kövesedik ajkamon…
                                              már álmomban sincs erőm hozzád.
                                              a hold, valamikori cinkosom örömökre sarkalt,
                                              ma velem sirattatja azt, aki voltál.
                                              arcomra súlytalan szél lengeti mosolyom…
                                              ölelésem mágikus aromája elkopott,
                                              akár az idei nyár. Véget ért… ősz van.

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!

Szerző Dezső Ilona Anna 80 írás
Dezső Ilona Anna, 53 éves vagyok. Nagyrábén élek, a Sárrét egyik kis falújában Magyarországon. Nagy szerelmem a festészet, és az irodalom. A Batsányi-Cserhát Művészkör országos titkára, a Szent Lázár Katonai és Ispotályos Lovagrend dámája (lovagtisztje) vagyok.