Gősi Vali : Nem sejtettem

Ültünk az estben, mély, sűrű csendben

búcsúzott éppen lopva a nyár.

Szelíden kutató szemmel nézett

hosszan az égre, s vissza rám anyám.

 

Kezét szorosan ölébe zárta,

és átmelegített a gondolat:

megpihent végre, végre, a drága,

micsoda ritka, boldog pillanat…!

 

De mintha valamit titkolt volna:

fájdalom-gyötört ujjait talán,

vagy a bánat-mély barázdákat

 

görcsös kézfején és homlokán…?

Még nem sejtettem: csillagfény járta

halálos táncát a szembogarán.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 283 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/