Kiss-Teleki Rita : Viharok

Nyomtatás

Nyomtatás  Összefogott az ébrenlét és az álom, rám feszültek eltántoríthatatlanul, a Nap mögül kellene kiabálnom, de hangom a mély semmibe hull. Magához ölelt a lélegző világ, csörgedező szavak mélye fekete, a vad rengetegből néhány fát kivág, a tömör idő lélekszerkezete. [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás  Mindenfelől a téboly; a tompa, ősi hangok, majd középről a dobok— mint dermedt, ráncos arcok, és egyszerre egy ritmus, egy súlyos, lázas ütem, majd hirtelen egy dallam szaggatja szét a fülem. A semmiből a hangok, a fáradt, szürke szemek, [… Tovább]

Nyomtatás

NyomtatásForró csendben pihennek a nappalok. Szemeimen varrat, béklyó — vak vagyok. Mocskom alatt szakadnak az asztalok… Még szaladnak a pislákoló fények, nap ragyog — szobám erdő — fák és képek — Megszokás a lényeg   Álmok jönnek szememre ha kinyitom, [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás  Már reggel, amikor felébredt, ez foglalkoztatta és keringett az agyában szüntelen. Kínzó gondolat volt, nem hagyta nyugodni. Annyira kikívánkozott belőle. Az asszony nem figyelt rá, nyűgös, gondterhelt arccal magyarázott valamit, talán, hogy ma meddig dolgozik és hogy ki és [… Tovább]

Nyomtatás

NyomtatásOlyan feszes tempóban dolgozott Vera, hogy ideje sem volt magával foglalkozni, a munkán kívül másra is gondolni, de álmában ott kísértett az otthona, az otthagyott gyermekei. Egyre gyakrabban álmodott velük, s ilyenkor sírva ébredt és alig tudott a munkájára figyelni. [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás  Egyik reggel, ahogy a munkahelye felé igyekezett, új hirdetésre lett figyelmes – kutyakiállítást hirdettek hétvégére. „A lovas pályán Országos Munkakutya kiállítás és bemutató” – írta a plakát öles betűkkel. Jelentős esemény egy ilyen izgalmas kiállítás, bemutató. Lesz ott alap [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatáskét csakrásan extázis helyett szétmállott rágóval fanyar íz múltán ölelés csak van zord hideg jeges hajam hajad haja hajuk a többit már űr el is feledtem lehet de szép rózsaszínűt adunk vagy ein stein

Nyomtatás

NyomtatásHivatalosan is három órája vergődöm az ágyban, mint egy partra vetett hal, aki a halálát várja. Minden porcikám fáj, a fejem úgy hasogat, mintha késsel döfködnék, a könnyeim pedig megállíthatatlanul záporoznak. Az agyamban kavargó gondolataim úgy keringenek körbe, mint a [… Tovább]

Nyomtatás

NyomtatásHave you ever seen the sea? – kérdezi tört angolsággal a fülkében velem együtt utazó idősebb hölgy, miközben a távolban váratlanul feltűnő halványkék csíkra mutat. Hogy láttam-e már a tengert? A vonatkerekek monoton csattogását hallgatva visszasüppedek a múltba. Az a [… Tovább]

Nyomtatás

Nyomtatás  még álmodik a csend – időtlen magzat, pár eltévedt harmatcsepp – mielőtt pillantásod, mint távoli csillagzat fénye rám terült – simulva beleszőtt végtelenséget, vadul örvénylő elmúlások szimpla látomásait, hajnali ébredésekből felfénylő kialvatlan álmaink százait. te elsuhanó éjszakáid veted, párájából [… Tovább]