Havazik, fehérbe öltözött fák várják a reggel csendjét, már térdig érnek az útszélére költözött álmok, hóval mossa arcát egy tegnapról velem maradt félénk pillanat, az óra a falon éjfélt mutat. Havazik, az utolsó emlékeim, mit zsebemben morzsolnak [… Tovább]
Mariana Marin Pumaho* és József Attila Munkások és Favágó című versének margójára Már nem tudok a valóság arcába nézni, A tőke Egész világra tátja Sárga száját A hitelkihelyezés A vadászhurok A karámba terelés És a mészárszék Ma is [… Tovább]
a sok kelletlen névtelen kutat valaki azt mondta a csillagok a templom mennyezetére festve embrióból úgy lettek angyalok kiknek meg nem született a teste akikben még nem ébredt a tudat még a nemüket sem tudták a sok kelletlen névtelen kutat [… Tovább]
A mellékelt kép saját fotómű: Cote d’Azur (Francia Riviéra), Iles de Lérins (Szt. Margit szigetek, Cannes mellett) varázslatos szigetén, 2012. március 16-án Játszik a szél a kökény ágával,kék tintával pettyezi tüskéit,csiklandozva játszik a napfény is,az égben, gyapjasok [… Tovább]
Szemeimet résnyire zárva itt állok az Ó-évnek küszöbén, kémlelve múltat s jövendőt: hasztalan éveim gyarapodó ködén. Mert hiába is mondok ki szavakat, a légben azok meg nem állnak, évről évre múló álmaim: távolodva, ismét tova szállnak… Akárcsak kedves [… Tovább]
