Vers

Hozzád…

      hozzád utazom ismét újra és újra ezt megteszem – te – ki nekem vadon nőtt virág lettél és voltál szép holdfényszerenád hajadban hajnali harmat gyöngye hevert alá és alápergett elborítva maga alá gyűrt tested köré tekert

Vers

Ünnep asztalára

    Csillagajkú estnek csurran gyantás csókja,gyertya lángja lebben, táncot jár a bókja. Áhítatnak csendje fátylát leteríti,dédelgetett álmát könnye ékesíti. Fahéj lengte légben angyalok hintáznak,ünnep asztalára árnyaik mintáznak. Kérges tenyerekben simulnak az imák,szívem oltárán már adventet nyílt’ virág.

Novella

Amitől a hatalom is félt

Egy kis ízelítő a Ceuşescu korszakból, no meg a visszafordíthatatlan hiba törvényéről. (Minél nagyobb egy hiba, annál következetesebben ragaszkodik hozzá az ember.) Kisslaki adta az ötletet évekkel ezelőtt, Szabolcs legutóbbi írása (Saját temetésükön tapsoltak), pedig a motivációt, újraírni.   Hanke [… Tovább]

Karcolat

A TŰZRE VALÓ

  Az idén is, mint minden évben, kora tavasztól gyűjtöttük a levágott ágakat, szúrágta öreg bútorokat, tüzelhető kacatokat. Valahogy az idén úgy alakult, hogy már az első hó is leesett, és még mindig volt az előző évi alkalmi tüzelőből. Egy [… Tovább]

Vers

Leltár

  Elkezdem és sorra veszem a napot, holdat, csillagot,részeget a sarki pubból, kidobót, s az étlapot.Konyhakövön repedésben morzsát gyűjtő hangyákat.Ittfelejtett mosolyodat megőrzöm egy mozsárban.Jó helye van ott, már régen nem használom a törőt,nem készítek semmi extrát, ha a szívem jégtörő.Elméletben [… Tovább]

Vers

  Nyomomban félhangok disszonáns muzsikája, vállamba vág, nehéz a málha, ledobva szétgurul megannyi elhasznált gondolat. Nem könnyül, felkapkodva őket Isten sietve írja tovább a sorsomat. Sapkát húz, nevetve int és elhagy minden este, reggel is csak hiszem, hogy visszatér, nem [… Tovább]

Vers

sötét-világos

nem több a szó a sötét versben, lehetne akár világos, jólessen mikor rátekintesz,megemel, pedig talányos – az ismert vég fölé még tudnavalami máshonnan valót, másvilági foncsorral mutattükröt, benne az alak más, eszményi már, már nem vagyunk,csak változunk a jobb felé, [… Tovább]