hozzád utazom ismét újra és újra ezt megteszem – te – ki nekem vadon nőtt virág lettél és voltál szép holdfényszerenád hajadban hajnali harmat gyöngye hevert alá és alápergett elborítva maga alá gyűrt tested köré tekert
Egy kis ízelítő a Ceuşescu korszakból, no meg a visszafordíthatatlan hiba törvényéről. (Minél nagyobb egy hiba, annál következetesebben ragaszkodik hozzá az ember.) Kisslaki adta az ötletet évekkel ezelőtt, Szabolcs legutóbbi írása (Saját temetésükön tapsoltak), pedig a motivációt, újraírni. Hanke [… Tovább]
Az idén is, mint minden évben, kora tavasztól gyűjtöttük a levágott ágakat, szúrágta öreg bútorokat, tüzelhető kacatokat. Valahogy az idén úgy alakult, hogy már az első hó is leesett, és még mindig volt az előző évi alkalmi tüzelőből. Egy [… Tovább]
Elkezdem és sorra veszem a napot, holdat, csillagot,részeget a sarki pubból, kidobót, s az étlapot.Konyhakövön repedésben morzsát gyűjtő hangyákat.Ittfelejtett mosolyodat megőrzöm egy mozsárban.Jó helye van ott, már régen nem használom a törőt,nem készítek semmi extrát, ha a szívem jégtörő.Elméletben [… Tovább]
Nyomomban félhangok disszonáns muzsikája, vállamba vág, nehéz a málha, ledobva szétgurul megannyi elhasznált gondolat. Nem könnyül, felkapkodva őket Isten sietve írja tovább a sorsomat. Sapkát húz, nevetve int és elhagy minden este, reggel is csak hiszem, hogy visszatér, nem [… Tovább]
nem több a szó a sötét versben, lehetne akár világos, jólessen mikor rátekintesz,megemel, pedig talányos – az ismert vég fölé még tudnavalami máshonnan valót, másvilági foncsorral mutattükröt, benne az alak más, eszményi már, már nem vagyunk,csak változunk a jobb felé, [… Tovább]
