“…És én veletek vagyok a világ vég(ezet)éig Minden napon” Mondá tanítványainak A feltámadt Jézus. Máté 28.20 Ám, ha a halál majd egyszer Hajnali négykor Vérköreimben Mint kopogtató szellem Előre jelzi jöttét És harangzúgást hallok, Testem felett lebegve Atyám A [… Tovább]
Úgy fogyok el oly halk – csendesen, mint gyertyaláng fényesedő ablakszemen, akár a homok, ha nap csókolja forró fövenyen, úgy fogyok el halkan – csendesen. Úgy fogyok el oly halk – csendesen, mint fű alól a föld, én kedvesem, [… Tovább]
Úgy vágytalak, mint kert alatt a reggelt, szertefoszlott álmok ködén át, mint az áthághatatlanba tompult költő, ki keresi az utolsó strófát. Szúró csöndek után lettél egyesegyvelem, gyémánt világunk könnycseppnyi, most nem kell józanság, fölös értelem, hinni akarlak, s magamban [… Tovább]
“Kinek az ég alatt már senkije sincsen, Ne féljen; felfogja ügyét a jó Isten” (Arany János) Gyertek hozzám sorban állók, szeretetkenyérre vágyok, kiket meggyötör az ünnep s kik kalácsot sosem sütnek. Gyertek ide halált várók, öleléshiánytól fázók, kik [… Tovább]
Elfúló köhögésbe torkolló,kínzó röhögés tör föl most torkodból.Itt a vége.Talán kardiózni kéne.Mert mikor már nevetni sem tudsz,ha ütnek téged,akkor tényleg add fel kérlek.Legyőztek végleg.
Tompa fénycsonkjával felvázol a hajnal, párnámra karistol, hogy így álmatlanul fekszem ki-kiragadva az éjszaka kormából néhány jelentéktelen részletet: feszülő inakkal tartom magam, mintha volna, kinek alvást játszanék, s számítana, hogy homlokom mögött hintaló legel éppen vagy gépek érkeznek [… Tovább]
Mert a nap ugyanaz, és ugyanaz a lobogás, és a nyár is sose más – szerelem és ifjúság; öregeknek végre nem vacogás; csak a szöge, sugarai íve más – tél van itt, tiszta napos tél, akár örökös napfölkelte, vagy alkonyati [… Tovább]
