Schifter Attila : Fóbia

 

Barátom  öröke   romló  ház,  fásszín,  istálló: 

sarkokban  pókhálók,  a  nedves  falakon  penész, 

vakolat  és  födémdeszka  darabokban  málló 

( ’s  úgy  éreztem,  valaki  rám  a  padlásról  lenéz ) 

 

Ilyenkor  végigfut  a  hideg  akárki  hátán, 

félő:  zavarja  egy  kísértő  szellem  otthonát 

és  felsejlik   nem  csak  emberben  lakik  a  Sátán 

( két  zöld  pont  méregetett  a  csonka  pallókon  át ) 

 

Démoni  szempárként  látszott  felettem  lebegni 

’s  én  szinte  megbabonázva,  bénultan  bámultam, 

gondolva:  ha  egy  van    akár  lehet ott  seregnyi 

( rögtön  lepergett  előttem  életem  és  múltam ) 

 

Aztán,  lassan  megindultak    egymástól  elfelé 

’s  fellélegezhettem:   ez  nem  egy  hazajáró  holt. 

A  sötét  padlás  nem  az  elkárhozott  lelkeké 

( a  félsz  oka  két   eleven    szentjánosbogár  volt ) 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.12.16. @ 19:08 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.