csak a lényeget!
Szél ráncigálja a görnyedt rózsabokrot a kertre néző ablak alatt. Az asztal abroszán elárvult süteményes tálka, körülötte száradó morzsák pöffeszkednek.
Békés csend honol a szobában, mikor megreccsen a karosszéke. Fölriad szendergéséből, és ráérősen körülnéz.
Mindent pontosan úgy hagytak, ahogy volt, amikor húsz évvel ezelőtt váratlanul eltávozott. Még az újságtartója is érintetlen azóta, benne kedvenc napilapjával.
A mama óvatosan matat körülötte, amint behozza a frissen lefőtt kávéját, majd kifele menet halkan beteszi maga mögött az ajtót.
A mama… sosem szidta! Csak mosolygott, ha kérdezték: visszajön-e a papus valaha? Hát ez is bekövetkezett.
Mindössze két utcával távolabb élt együtt egy másik asszonnyal.
Úgy tűnik, ennek most vége, hála a Mindenhatónak! — vélekedik a megilletődött család.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:31 :: Meyer József
