Tóth Zita Emese : Mindegy

A korsóba száradt sörhab vagyok,

a feles pohár alján párolgó csepp,

lüktetés vagyok a halántékod alatt,

ha az eső minden előrejelzés nélkül elered.

Én vagyok az el nem csattant csók,

a pár nap után lepattogzott körömlakk,

reggeli kávé, ami kifőzéskor a csésze helyett a pultra folyt,

szerelmi vallomás után következő ’mégis szabad vagy’.

Az a szó vagyok, ami nem jut eszedbe heteken át,

hiány vagyok, ami a torkodba gyűl, de a szemed változik,

a hónapokig tartó átbulizott éjszakák,

s a kínos pillanat vagyok, ami még évekkel később is kiborít,

csalódás vagyok, ami az ajkadra ül és el nem csattant csók marad,

a száj’t harapva kibukott mondat, hogy óráról- órára élni nem lehet,

sörhab vagyok, ami a korsó oldalára ragad,

s a fölé tornyosuló üveges tekintetek.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 137 Írás
Van egy saját Palintám, illetve egy Andrisbabóm és egy Zoécskám is. Az írás a legnagyobb függőségem. : ) '92-es évjárat.