Megint e mozdulatlan,
sejtelmes, néma este…
Az égen sűrű köd bolyong,
s egy csillag fénylő teste
– levetve sötét szégyenét,
pőrén, akár a szűzlány,
ki lehullt selymét a nászéjen
rémülten hiába kereste –
belehull az időtlen,
adventi rejtelembe.
Legutóbbi módosítás: 2014.12.18. @ 20:30 :: Gősi Vali
