Schifter Attila : Elengedetlen

 

 

A  józan  eszemmel  már  régen  ellöknélek,

csak  ostoba  szívem  kapaszkodik  még  beléd,

mint  egy  mániákusan  hazajáró  lélek:

ki  nem  tudja  feledni  előző  életét.

 

Mint  a  stéghez  kikötött,  megtépázott  hajók:

egy  sem  tudja  eloldani  nyolcascsomóját,

mint  a  fövenyt  gyengéden  simogató  habok:

mik  folyvást  követelik  a  rideg  part  csókját.

 

Még  mindig  elbűvölten  ragaszkodom  hozzád,

csak  táncolnék  veled,  mint  a  nádas  a  széllel,

s ha  könnyen  tovalibbensz  –  nem  haragszom  meg  rád.

Pedig  tudom:  még  a  gondolatom  sem  ér  el. 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.