A józan eszemmel már régen ellöknélek,
csak ostoba szívem kapaszkodik még beléd,
mint egy mániákusan hazajáró lélek:
ki nem tudja feledni előző életét.
Mint a stéghez kikötött, megtépázott hajók:
egy sem tudja eloldani nyolcascsomóját,
mint a fövenyt gyengéden simogató habok:
mik folyvást követelik a rideg part csókját.
Még mindig elbűvölten ragaszkodom hozzád,
csak táncolnék veled, mint a nádas a széllel,
s ha könnyen tovalibbensz – nem haragszom meg rád.
Pedig tudom: még a gondolatom sem ér el.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Schifter Attila
