Kui János : Csatangolok

 

Itt járok a hullámzó dombokon,
ennek a földnek gyermeke minden
ősöm-rokonom, ezt a mezőt el nem
hagyom.
Ez a humusz ágyam és párnám,
nagy fáradtságomat itt kipihenem,
éltet, erőt ad, ha segít az
akarat.
Házam és hazám itt “vagyon”,
s ha azt mondom, vagyon, jó apámra
gondolok.
Itt van a sír, amely már régen nyílt
meg neki.
Szívemben őrzöm őt, s anyám pihen
mellette.
Egyek ők a földdel, én egy vagyok
velük, mikor késve megszülettem,
kicsiségemmel én voltam legnagyobb
örömük.
Kaszával, kapával szereztem szellemem,
vagyonom, itt izzadtam értük e
dombokon.
Csatangolok most, és emlékezem,
ez a föld ad majd sírhelyet nekem. 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.12.30. @ 15:59 :: Kui János
Szerző Kui János 186 Írás
Névjegy Hogy Kui vagyok és János, ennyi legyen elég, szegény ősök gyermekének kincse a szerénység.