Seres László : Feltépett gyökerekkel

2014.12.26. Seres László Vers 12
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Megkötötted fájón kudarcokba fúlt

békéd a sorssal, bárhogy alakult.

Kardod kirántva, vigasztalan vagy.

Sebeket kaptál, hogy nyugton maradj.

 

Mégis mész, mert kell. Napkelte előtt.

Ne lássák terhed, amit rád raktak

fénytelen évek, s árnyuk egyre nőtt

szárnyfeszítette rab madaraknak.

 

Az úton, ha megállsz, bárhová vezet,

úgy nézz vissza, mint akinek dolga van

feltépett gyökerei közt, s rázz kezet 

senkiként magaddal. Örök hontalan.

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.12.26. @ 06:00 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.