Landauerné Pócsik Éva Szerző
Vezetéknév
Landauerné
Keresztnév
Pócsik Éva
6 év 4 komment

 

 

Engedd, hogy arcodat két kezembe fogjam,

eres kezedet nyakam köré fonjam.

Az elmúlás hamvát lecsókoljam rólad,

arcod szépségében újra megmártózzak.

 

Menj és engedj engem továbblépni tőled,

sántán, törött szívvel keresni a szépet.

Behunyt szemed némán megüzeni nekem,

ami veled történt, az már történelem.

 

Hol volt, hol nem volt, királynő a ködben,

ülök melletted, ülök itt a csöndben,

hallgatom a zenét, amit nekem adtál,

mennem kell, felállok, dédunokád vár rám.

 

 

 

 

6 év 4 komment

 

 

 

Szeretnék elmenni,

és egyedül lenni.

A hegy fölé szállni,

fentről visszanézni,

és az életemen

őszintén nevetni.

 

Érezni a hiányt,

a pótolhatatlant,

csendben visszajönni,

az öledbe bújni,

onnan soha többé

nem elkívánkozni.

 

Kiülni a kertbe,

a hegyre fölnézni,

„én már ott is jártam”,

fáról almát enni,

unokákat várni,

veled öregedni.

 

6 év Nincs Komment

Assisi Ferenc, s főként szent már nem lehetek,

gyarló lelkem ellenáll a köszörűnek.

De jó barátod lehetek még, igen.

 

Lekéstem az ezerötszázas éveket,

de itt vagyok most, neked, hogy szeresselek.

Ahogy én tudok.

 

Teréz Anyu sem leszek már,

de  amit tanultam, átadhatom neked.

Tanítód, jó nagymamád még, igen, lehetek.

 

Ha rám nézel, és én terád, együtt gyűjtjük össze

a kacagás lehulló gyöngyszemeit.

Ezeket félreteszem hidegebb napokra.

Szerető táplálékod még, igen, lehetek.

 

Kárpitos kapocs köt össze minket,

s mi, kis bogarak, közös deszkára

felszögelve vidáman csápolunk.

Játszótársad még, igen, lehetek.

—————-

Az alapkoncepció jó lehetne: mi lehetünk valakinek és mi nem, de a kivitelezésnél elvérzett a szöveg. Az utolsó két vsz. lehetne bevállalható, ám ezekből nehezen behatárolható, ki a lírában szereplő “te”. Deszkára szögelve az emberbogár nem csápol vidáman, és játszótársaknak se nevezném őket. Nem tilos persze ez a vonal, nagyon is érdekes így ez a képsor, viszont indokolttá kell tenni. Egy vers akkor ér célba, ha én – az olvasó – azt mondhatom, ezt én is írhattam volna.

Az a két vsz. tehát kiegészítésre szorul, ha akarunk tőlük még valamit.

 

Landauerné Pócsik Éva Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.