Maretics Erika : Vígság-faló

 

Szürkére száradt fa a világ,
ős szemeit lassan bezárja,
tekeredő csont ágain rág
a vígság-faló ocsmány lárva.
 
Gyökerein lóg az enyészet,
zörgő levele holtan hullik,
az idő rabságában múlik,
temérdek értelmetlen élet.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.12.25. @ 13:29 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.