P. Tóth Irén : Vasile Alecsandri – A csillagok (Stelele) Fordította: P. Tóth Irén

 

 

Az út mely tőlem hozzád ér,

csupa csillag, csupa fény.

 

De mik azok a csillagok?

Minden könnyem ott ragyog,

 

mik szememből kirepülve

felkapaszkodtak az égre

 

ahogy reggel tiszta harmat

öleli a virágokat.

 

Rengeteg könnyet hullattam,

mikor hazámat sirattam!

 

Sirattam a koldusokat,

földönfutó voltuk miatt!

 

Elsirattam annyi mindent…

De édes boldogság könnyet

 

kettőt ejtettem, nem többet,

s mindkettőből üstökös lett!

 

  
 
Stelele
 

De la mine pân’ la tine

Numai stele şi lumine!

 

Dar ce sunt acele stele?

Sunt chiar lacrimile mele

 

 

 

 

 

Ce din ochii-mi au zburat

Şi pe cer s-au aninat

 

Cum se-anină despre zori

Roua limpede pe flori!…

 

Vărsat-am multe din ele

Pentru soarta tării mele!

 

Multe pentru cei ce sunt

Pribegiţi de pe pământ!

 

Multe lacrimi de jelire…

Iar de dulce fericire

 

Ah! Vărsat-am numai două,

Şi-s luceferi amândouă!

 

de Vasile Alecsandri

Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:16 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.