Hírek

Bächer Iván

„Ha ketrecben ülne, az lenne kiírva rá: Ember, az egész világon elterjedt. Ami a mondat második felét illeti: óriási tévedés. Igazából veszélyeztetett faj.” (Fay Miklós) Forrás: epa.oszk.hu hu.wikipedia.org olvassbele.com nol.hu irodalmijelen.hu litera.hu petoczandrasblog.blogspot.hu kisvarositortenetek.blogspot.hu ujlipot.net vasarnapihirek.hu facebook.com      

Vers

Sors-vonat

    Gaztevő vagyok és hazug, de így tárulnak fel kopott lélek-kapuk.Fénytelen óriások közt parányi kisgyerek koldul szeretetet. Nem értem, miért az a jó,ha cifra szó mögé bújik el a való,pikkelysömörtől ég a test,baljós próféciád sors-vonatom lett.

Vers

Vízió

    A világ méhének tűzkerekéből felvetem sandán beszűkült szemem csücskét. Fájdalmas, körbekémlelőkbe ütköző, lopott  pillantások mögött megrekedt fél-lelkek. Előre megyek, félvállal lökve helyet saját lélegzésemnek, és félrevert harangos szívemnek. Sűrűn elkeveredek a tömeges szürke kabátok húzott nyakú gombolásai mentén. [… Tovább]

Vers

Hajnali madarak

apró etűd az életemben a hajnali madarak röpte a villany szemégető fényében még a kávé íze is keserű de legalább kinyílik a szem a lélek kisöprik a kapualjban az esti részeg tivornyák nyomában keletkezett borszagot a ködben beszűrődik a lámpafény [… Tovább]

Vers

Novemberi áhítat

a kávé gőzéből lesem a légy zümmögését a falon kinn az utcán várakoznak a délibábot megfeszíteni nem akaró kedves szomszéd nénik puha sálukra épp most szárad rá a köd levegőért kapkodnak a villamosvezetőnek bemutató suhancok lezörögnek még az utolsó levelek [… Tovább]

Novella

Hízókúra

abszurd rövidnovella   Eszeveszett sebességgel rohantak felé, és mindannyian megérkeztek. De természetesen a leggyorsabb választatott ki, hogy egyesüljön vele. Ettől kezdve együtt élt a pár, közös nevük zigóta lett. Hónapokig tartó tortúrák során sikerült emberpalántává fejlődnie, ám abban a pillanatban, [… Tovább]

Novella

Céltól a páncélig

  Már napok óta kerülték a csapásokat, de ahhoz túl kevesen voltak, hogy megütközzenek az uraság jól felfegyverzett, páncélos katonáival. Lépésben lovagoltak, a hátasok lábait mindenféle ronggyal kötötték át, nem akartak felesleges galibát. Bátrak lehetnek, de értelmetlenül nem adják az [… Tovább]

Novella

A VÉGZET

ÚJRA!   Tegnapelőtt autónkat egy számasincs útra terelték. Azon is csak lépésben haladhattunk tovább, mert munkagépekről az út menti fákat gallyazták. Hirtelen végigfutott hátamon a hideg, mert eszembe ötlött egy sok évvel azelőtti reggel, az, amikor ott azon az úton [… Tovább]

Elbeszélés

Felika néni és az illat

    — Csókolom, öreg barátném! — nyitottam be Felika nénihez. Ahogy beléptem a konyhába, friss kalács illata csapta meg az orrom. Mélyen magamba szívtam, és elindultam a keresésére. A szobában a díványon ült és olvasott. Az ajtóra emelte tekintetét, [… Tovább]

Disputa

Szómagyarázat amatőr módon

( a –csó végződésről)  A napokban többször is belebotlottam néhány különös, régi hangzású névbe. Ilyenekkel, hogy Árcsó, Csaracsó, Csíkcsicsó, Kercsó, bakcsó. Kezdtem keresni hozzájuk hasonlót, és találtam is: Jancsó, kancsó, olcsó. Lám, lássuk, mit lehet ezekből kisütni. Na, nem a [… Tovább]

Vers

Míg Isten feloldoz

    Ha Isten egyszer feloldoz, álmok kék madara leszek. Az égen, közel a holdhoz, csillagokat szemezgetek. Ha egyszer feloldoz Isten, arc leszek a szavak mélyén, emlék megsárgult képeken, gyertyaláng egy kősír szélén. Egyszer, ha feloldoz Isten, én leszek a [… Tovább]

Vers

Karácsony, csillogás

    Hosszú, sváb falucska – hegyalja, megnyugvás, Szikláin áldás a dalba szőtt hóhullás. Regősök baktatnak csillagos utcákon, Vesszőfont pár butykost húznak a csepp szánon.   Nagyon kurjongatnak – ki volna szomorú –, Kucsmákra virít az ádventi koszorú! Házakhoz toppannak, [… Tovább]

Vers

egyedül

egyedül várok a templomi harangra mint űzött vad búvok a bokorba egyedül gyáva vagyok és félek ha nem hallja senki fütyörészek egyedül büszke vagyok és magányos mint kedvüket vesztett utcalányok egyedül én vagyok kit kivertek lobog a nyár és én didergek [… Tovább]