Hosszú, sváb falucska – hegyalja, megnyugvás,
Szikláin áldás a dalba szőtt hóhullás.
Regősök baktatnak csillagos utcákon,
Vesszőfont pár butykost húznak a csepp szánon.
Nagyon kurjongatnak – ki volna szomorú –,
Kucsmákra virít az ádventi koszorú!
Házakhoz toppannak, szavuk kész tűzvarázs,
Rigmusokért járna pálinka, friss kalács.
Bolti rétes kerül, pálcika – sós, édes.
Műfenyőn aggatva szárazáru, mézes,
Gyertyafény villódzik zenélő díszeken,
S legfölül angyalka trombitál meztelen’.
Gömbökkel vetekszik pár színes giccs-doboz
És ezüst pehellyel vastagon fújt toboz,
Krampuszok. Télapók. „Be happy!” szívecskék…
Hogy a kis Jézuskát valahogy illessék.
Kihízott gazdagság törli az emléket,
Csillagok szándéka: Létet és Nem-létet
Őrizni… Pogányok szíve szól ez estén
Időtlen mélységből s Betlehem keresztjén.
2013. december 11.
készült az Ars Poetica Vers Klub feladványaként
2013. december 11.
Legutóbbi módosítás: 2013.12.15. @ 11:30 :: Pásztor Attila - Atyla