Pásztor Attila - Atyla : Karácsony, csillogás

 

 

Hosszú, sváb falucska – hegyalja, megnyugvás,

Szikláin áldás a dalba szőtt hóhullás.

Regősök baktatnak csillagos utcákon,

Vesszőfont pár butykost húznak a csepp szánon.

 

Nagyon kurjongatnak – ki volna szomorú –,

Kucsmákra virít az ádventi koszorú!

Házakhoz toppannak, szavuk kész tűzvarázs,

Rigmusokért járna pálinka, friss kalács.

 

Bolti rétes kerül, pálcika – sós, édes.

Műfenyőn aggatva szárazáru, mézes,

Gyertyafény villódzik zenélő díszeken,

S legfölül angyalka trombitál meztelen’.

 

Gömbökkel vetekszik pár színes giccs-doboz

És ezüst pehellyel vastagon fújt toboz,

Krampuszok. Télapók. „Be happy!” szívecskék…

Hogy a kis Jézuskát valahogy illessék.

 

Kihízott gazdagság törli az emléket,

Csillagok szándéka: Létet és Nem-létet

Őrizni… Pogányok szíve szól ez estén

Időtlen mélységből s Betlehem keresztjén.

 

2013. december 11.

készült az Ars Poetica Vers Klub feladványaként

 

 

 

2013. december 11.

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985