Maretics Erika : Firkász

Olyan sok év telt el, mégis hiányzol.

foszló kép maradt csak utánad, firkász,

ahogy kitárt karral, nevetve vibrálsz,

a múltidő pillanat-rabságában, valahol. 

 

Csak te tudod, mi értelme a szónak,

miért találom, amit írsz vonzónak,

varázsod új dimenzióba repít,

még ha a világ örömtelenül elutasít, 

 

de teáltalad termesz-menedék vár,

álomból született fantázia-vár.

Repülni tudok, ha kell, vulkán fölött,

és nem búsulok többé lélekromjaim fölött. 

 

De még az ártatlan fű is megőszül,

méregzöld friss színe hófehérre vált,

nekideresedve várja a halált,

és csodálkozva tekint élet-alkonyán körül.    

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.12.04. @ 18:37 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.