Vers

Mindent megadtál…

Lőrinczy Judit: El Camino Mindent megadtál Uram! Végtelen hited, erőd eget, földet teremtett tengereket, füvet, magot rejtő fákat, élő lelkeket nemük szerint s a hatodik napon földből vétettél engem az EMBERT!   Mit kérhetnék még tőled… lehetetlent…   Te adtál [… Tovább]

Vers

A Kafka-kutyás hölgynek

Faházi Andinak szeretettel   Otthonunk csak más magánya lehet, kajla cip?nk taposta sajátunk – véletlen nincs, mert biztosra hajtunk:   lehet, minden menet csak körmenet; felmutatjuk közben a tükröket, benne magunk, otthonunk – üvegen.   Napközben a látvány zavar, szétszed; [… Tovább]

vegyes

Zebra és a bogarak

    Mi ez? Egy ló – pizsamában? Vagy egy szökött rab-ló talán, ki csomózott lepedőkön mászott le a börtön falán?   Az apja egy fekete ló, anyja pedig fehér kanca, s döntetlenre állt benne a bőrszínt adó gének harca? [… Tovább]

Vers

A szépen szóló aranymadár

Az öregasszonytól elköszönve Ajándékait batyuba kötve Lovára pattan a legény És újra vándorútra kél   Tarisznyájában három ajándék Gonddal sz?tték, faragták, verték Kend?, fés? és egy tojás Elfogadta, mesében így szokás   Indul a legény er?re kapva Az öregasszonytól bátorítva [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Arcod szemembe égett

Arcod  szemembe égett, csillag szemed, nevetésed, /bennem él szerelmed/.   Hallgatsz, hangod mégis hallom. Távol vagy, jöttöd várom.   Velem él a tegnap, keser? a  ma, /eljön a holnap/?   Nézz az égre! Hideg fénnyel vakít most a nap. ————————————————————- [… Tovább]

Vers

Fényt csókolsz rám

(fiamhoz – tíz évvel később)   Ha elvágyódom, s nyomomban halál oson, szivárvány-mosoly, napsugár, s nyár bókol: várj! Lehajolsz, fényt csókolsz rám.           

Esszé

A N? metamorfózisa

E tanulmányban bemutatom három tizenkilencedik századi költ? versein keresztül, milyen nagy változáson esett át ebben a korban a N?, mint eszmény: szerepei kiszélesedtek, s újakat is kapott, megváltozott a világban elfoglalt, így a költészetben betöltött helye is. Csokonainál A pillangóhoz [… Tovább]

Vers

Apokalipszis

Az id? sürget, már kevés az alkalom.   Porba rajzolt átváltozás marad a szándék üzenete, s ha igent mond sejtjeimben a csoda, talán megértem, hogyan íródik a lét története.   Azon a napon az ítélet felbontja a rögtönzött zárójelet, s [… Tovább]

Vers

Csókok

           Lázadnak az el sem csókolt csókok, minket akarnak, súgnak; légy magad!   Harapj, ha érzed, rágna már a vágy, beléd mar, kis makacs, mindig eljön, ami készül, azért se hagyd magad! Adózz! Áldozz! Akarj, amíg már pillantásra lüktet [… Tovább]

Vers

Ügetés délben

Folyton lóra vetteA hátán fontolóraVeszem én is sátánCimborám cimbalmonA cimboraszót játsszálA széllelMeg játszd elMindenek felettHogy azon az oldalonKellemesebbeka fellegek felettnapfoltos vörös hajúlányok sírják elkoszlott aszottságoda botod végenyomja ki szemét és sírnakkarton tékábaa karton templomokáztatják szét azöld alma májama szívem is céklaés [… Tovább]

Vers

Munkahelyi mondóka

Már nincs id?m a gondolatra:istenem mi ez megint?Lángra gyúl a füstrudacska,ködben úszunk. Jog szerint ez b?ncselekmény,jobb helyett most mi tegyek?Dolgozni kell, enni muszáj.S ezt elviselni így lehet.

Vers

Jössz velem?

*          Jössz velem? Akkor add kezed és siessünk,   vár a világ minket, kettőnket. Látod? Siettem, mert egyedül voltam, vártam a pillanatot, a percet, veled. Jöjj velem! Hová? Oly mindegy,   mellettem én vagy,   s [… Tovább]

Vers

Az oroszlán

    Az oroszlán buta állat. Akkor is bőg, ha örül! Pedig a táplálékláncban az oroszlán van fölül!   Családban a nő a főnök, a férfi meg hallgatja. Be van osztva a zsákmánynak minden egyes falatja!   Nem szól bele, [… Tovább]