Nap: 2010.03.07.

Lőrinczy Judit: El Camino Mindent megadtál Uram! Végtelen hited, erőd eget, földet teremtett tengereket, füvet, magot rejtő fákat, élő lelkeket nemük szerint s a hatodik napon földből vétettél engem az EMBERT!   Mit kérhetnék még tőled… lehetetlent…   Te adtál [… Tovább]

Faházi Andinak szeretettel   Otthonunk csak más magánya lehet, kajla cip?nk taposta sajátunk – véletlen nincs, mert biztosra hajtunk:   lehet, minden menet csak körmenet; felmutatjuk közben a tükröket, benne magunk, otthonunk – üvegen.   Napközben a látvány zavar, szétszed; [… Tovább]

Az öregasszonytól elköszönve Ajándékait batyuba kötve Lovára pattan a legény És újra vándorútra kél   Tarisznyájában három ajándék Gonddal sz?tték, faragták, verték Kend?, fés? és egy tojás Elfogadta, mesében így szokás   Indul a legény er?re kapva Az öregasszonytól bátorítva [… Tovább]

(fiamhoz – tíz évvel később)   Ha elvágyódom, s nyomomban halál oson, szivárvány-mosoly, napsugár, s nyár bókol: várj! Lehajolsz, fényt csókolsz rám.           

Az id? sürget, már kevés az alkalom.   Porba rajzolt átváltozás marad a szándék üzenete, s ha igent mond sejtjeimben a csoda, talán megértem, hogyan íródik a lét története.   Azon a napon az ítélet felbontja a rögtönzött zárójelet, s [… Tovább]

           Lázadnak az el sem csókolt csókok, minket akarnak, súgnak; légy magad!   Harapj, ha érzed, rágna már a vágy, beléd mar, kis makacs, mindig eljön, ami készül, azért se hagyd magad! Adózz! Áldozz! Akarj, amíg már pillantásra lüktet [… Tovább]

Folyton lóra vetteA hátán fontolóraVeszem én is sátánCimborám cimbalmonA cimboraszót játsszálA széllelMeg játszd elMindenek felettHogy azon az oldalonKellemesebbeka fellegek felettnapfoltos vörös hajúlányok sírják elkoszlott aszottságoda botod végenyomja ki szemét és sírnakkarton tékábaa karton templomokáztatják szét azöld alma májama szívem is céklaés [… Tovább]

Már nincs id?m a gondolatra:istenem mi ez megint?Lángra gyúl a füstrudacska,ködben úszunk. Jog szerint ez b?ncselekmény,jobb helyett most mi tegyek?Dolgozni kell, enni muszáj.S ezt elviselni így lehet.

*          Jössz velem? Akkor add kezed és siessünk,   vár a világ minket, kettőnket. Látod? Siettem, mert egyedül voltam, vártam a pillanatot, a percet, veled. Jöjj velem! Hová? Oly mindegy,   mellettem én vagy,   s [… Tovább]

  Nézd! A madárka cs?re, a szárnya fény, s ragyogás! Ó, fura id?!     Izzik a kedvem… Lám milyen fennen hordja a cs?rét? Bár nem zseni ?!            2010  januárja  

    Az oroszlán buta állat. Akkor is bőg, ha örül! Pedig a táplálékláncban az oroszlán van fölül!   Családban a nő a főnök, a férfi meg hallgatja. Be van osztva a zsákmánynak minden egyes falatja!   Nem szól bele, [… Tovább]