Az öregasszonytól elköszönve
Ajándékait batyuba kötve
Lovára pattan a legény
És újra vándorútra kél
Tarisznyájában három ajándék
Gonddal sz?tték, faragták, verték
Kend?, fés? és egy tojás
Elfogadta, mesében így szokás
Indul a legény er?re kapva
Az öregasszonytól bátorítva
Az úti cél: Tündér Ilona
Szépen szóló aranymadara
Hegyen, erd?n és berkeken át
Hajtja, ?zi a legény a lovát
Míg el?bukkan a csoda
S ott a csillogó palota
A palotaablakon beugrat
Benn aranynyoszolyán szunnyad
Világszép Tündér Ilona
Mellette aranymadara
A fiúnál a kalitka már
S a szépen szóló aranymadár
Menekül kincsével tova
Csak úgy tajtékzik a lova
Álmából kelve Tündér Ilona
Észreveszi, elt?nt a madara
Nosza, tündérek hada kél
És a fiú nyomába ér
Elrepül a sokfogú fés?
Erd? terem ott, s?r? növés?
Nem jut át rajta a madár
Nem hatol át a fénysugár
Tündérkezekben pendül a fejsze
Mint a gabona, d?l a fa rendre
S már hallik a tündérzsivaj
Csendül már a gúnyos kacaj
Hátrarepül a vastojás
Roppant hegy kél helyébe, óriás
Megáll a tündérek hada
Id?t nyer ló és lovasa
De a tündérek szárnyra kelnek
S a roppant hegyen átrepülnek
És suhogva, zizegve szállva
Ott vannak a fiú nyomába
Most elrepül a szövött kend?
Árad a tenger, messzire kékl?
Hullámzó vize végtelen
Át azon még tündér se kel
S túl a végtelen vizen
A fiú végre megpihen
A kalitkából vállára száll
Dalolva az aranymadár
