Vers

A fest? Emlékezés Holló Lászlóra

A kép címe: H.L. Tanyán l943 olaj, fa, 6ox73 cm. NM.                                                              Alföld színeit t?zte ecsetre: parasztot, hogy meggörnyed a teste, tehénkét, büszke mént, kehes lovat, hajnalt, s mikor leszáll az alkonyat,   buzatáblákat, végtelen mez?t amerre ég [… Tovább]

Vers

Munka nélkül

Könnyeid végiggurulnak a fagyos földön, magányos életed hideg börtön. jégcsap ver?dik szívedhez:meg sem érzed, nincs is már másod, mint a büszkeséged. reggelre elszökik színes álmod, a hajnal fényeit meg sem látod, marék apróval zsebedben, – könnyeid bére – elindulsz szétnézni: [… Tovább]

Egyéb

Szergej szilánkjai VIII. rész

* Úgy általában a szentekről…   Szergej vállára akasztja táskáját és három nylonzsák szeméttel elindul a ház előtti konténer felé, ahol egy nénike határozott mozdulatokkal rugdossa a konténer alá a szétszóródott szemetet. Szergej két lépés távolságból egyszerre lendíti a három [… Tovább]

Humor

Szabó bácsi Szocsiban

Hogy most a világ figyelme az olimpia révén Szocsi felé fordult, bennem is felmerült egy régi emlék *   … ezzel az egzotikusnak tartott Fekete tengerparti üdülővárossal kapcsolatban.         Szabó Ernő neves színészünk, a szeretett Szabó bácsi, [… Tovább]

Novella

Rehabilitáció

                               Miel?tt kezembe adták a zárójelentést alaposan kioktattak a rehabilitációmat illet?en. Türelmetlenül vártam, hogy indulhassak már, otthon lenni miel?bb! Mindenki így van ezzel, aki kórházba kényszerül. Kihangsúlyozták, hogy hat héten át, kötelez? a járókeret használata, utána pedig még [… Tovább]

Egyéb

NEHÉZVÍZ

*       A Bírák Völgye felett delelőn állt a nap, minden kő fehér volt, vakítóan fehér és átforrósodott. Szomjúságtól kicserepesedett, mégis didergő szájjal éppen valami mentséggel akartam felhozakodni, de a végtelenből zúgó harsonák hangja elnyomta szavaimat Előttem álltál, [… Tovább]

Kisregény

Harmadik emelet, 307. (3)

részletek 3.    Szabolcs   Május volt még, de a nap olyan er?vel sütött, mint augusztusban. Szabolcsnak le kellet vetni a pulóvert, a hátán csíkokban hagyott nyomot az izzadtság. Furcsa látvány volt a mellé pakolt szatyrok, nejlonzsákok és táskák között. [… Tovább]

Vers

Vörös és fekete

  Az ablak monitorán tengerré vált az ég. Korán elnyelt az idő mélye. Feketére festetted világom. Fázom. Piros bőrkötésbe burkolom magam, járom a szürke palakővel takart földet, ismeretlen ritmust kattog  az útitáska kereke. – Gyere! – Orkán süvít a metróalagútban. [… Tovább]

Vers

Tél táncosai

  Várok a buszra, reklámokat nézek. Salsázni jó lenne. Micsoda forgalom! A szél hópelyhekkel táncol. Mint pettyes sál végigleng az utcán. Fékez egy autó, pörög, forog,  akár táncparketten.   Egy pihe orromra száll, pityereg: szépsége csak pár pillanat.   Parányi [… Tovább]

Vers

Kotorászó

Ha észre vettem kését észrevétlen a tyúkudvar megterelt szögletében, és láttam, hogy a kotorászó talpak nagy ijedtükben óvó port kavarnak, beosonkodtam, oktalanul nézni, hogy jó anyám az ebédem intézi, s az összes játék rögtön elfelejtett a fejsze éllel szabdalt tuskó [… Tovább]

Vers

Kacatok

    Rendezgetem a fiókomat, – már szétfeszíti a sok kacat… Pezsgősdugó… A drót még rajta, de lekopott már az ünnep-pillanat.   Spárga, feltekerve – minek volt börtöne? Kötegnyi levélnek szabott teret. Csutka radír… a visszavont szavakból Lehetne írni újabb [… Tovább]