Böröczki Mihály - Mityka : Kotorászó

Ha észre vettem kését észrevétlen

a tyúkudvar megterelt szögletében,

és láttam, hogy a kotorászó talpak

nagy ijedtükben óvó port kavarnak,

beosonkodtam, oktalanul nézni,

hogy jó anyám az ebédem intézi,

s az összes játék rögtön elfelejtett

a fejsze éllel szabdalt tuskó mellett,

azt támasztotta anyám hátra lépve,

az íves nyakat pőre bőrre tépte,

s egy szisszenés az éllel, meg a csöndje,

s a faforgácsok pirosult göröngye,

mi elnémított, moccanni se mertem,

bár szótalanul kerepelt a nyelvem,

a kettős érzés emelte a tétet,

de védekező eszem visszalépett,

és odaláttam a tyúk kezdetére,

hogy anyám fénnyel nézte záp-e, ép-e,

s a kotlóst is a szemével nevelte,

így meleg lett a fészek, meg a lelke,

és jött a csibék puha-sárga tolla,

úgy óvta, mintha túlélésünk volna,

s jaj Istenemre, ahogy nagyra nőttek,

az én jövőmre álmodta át őket,

a legszebb asztal hívott akkor engem,

és ettem, ettem, ettem, ettem, ettem.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.