Simor István Szerző
Vezetéknév
Simor
Keresztnév
István
Még tennék valamit az emberekért, ha már magamért nem tehetek…
9 év Nincs Komment

Még tennék valamit az emberekért, ha már magamért nem tehetek…

Az én hazám

 

Volt egy Magyarország nev? álom

Er?s ifjakkal, bölcs öregekkel

Lovasokkal, Íjakkal, diadallal

Félelemt?l reszket? ellenséggel

 

Látom az embereket az utcán

A meggyötört n?t a sötétben

A gondolkodót a fényben

Az elgyötörtet az utcaporban

 

Azokat, akiket élve eltemettek

Azokat, akik még várnak valamire

Látom a nagy tavat, a lemen? napot

Az országomat, egykori dics?ségében

 

Ha meg kell is halnunk

Tudnunk kell hová tartunk

Mert igen, még ugyan élek

Ám értem is eljön, az éjfekete ló

 

Az én álmom azonban nem ez volt

Nekem tudnom kell miért is küzdök

Tengerként hullámzott az árvalányhaj

S engem felkapott és tovavitt a szél

 

Látom önmagamat, egyet a sok közül

S bízok benne, nem volt minden hiába

Álmomban látom hazámnak a tornyait

S tudom, hogy a kapuk, nyitva várnak

2012. január 21.

9 év Nincs Komment

 

 

 

 

A testem ég a láztól, elhagy minden er?m
Mint a bársony, simogat az elmúlás
Közel a mennyország és lelkemben érzem
Mennyire megnyugvó nekem ez a pillanat
 
Sosem viseltem a giccset, most mégis csodás
A mennyország gyönyör?, íves aranykapuja
S mily gyönyör?ek most az angyalok
Rózsaszín a kékkel, fehér habok, aranykoszorú
 
Ellentmondásos mindez az életemmel
Küzdelem, er?, feszültség és odafigyelés
Állandó készenlét, harc, villámlás, háború
Most mennyire nincs szükség minderre..
 
Nem lehettem teljesen szabad a földön
Mert, er?s béklyókba fogták lelkemet
Én ezeket a béklyókat, vad lóként ráztam
De ennek mennyire nincs már jelent?sége
 
Nincs már mi számítson nekem
Pénz és vagyon, vagy a koldusbot
Szerelem, kéj, magány vagy gyönyör
Már csak ez a szép fájdalom gyötör…
 
Emlékszem, hogy utoljára
Egy szép nyári estén
Tábortüzet gyújtottam a földön…
Csodálva az égbe törekv? zsarátnokokat

 

Egy dübörg? katedrálist építesz magad körül

Sokakkal, akik úgy t?nt, életed részei lettek…

De ett?l a Mennyország sokkal magasan van

Alatta te, egyedül, mint egy Meztelen Angyal

 

——————————————————————————————

Szabályzatunkból:

 

A beküldött anyag közlésének el?feltétele, hogy a szerz? vállalja nevét és arcát, a mellékelt illusztráció pedig nem sért szerz?i jogokat. Jóllehet mindent megteszünk annak érdekében, hogy a lehet? legtöbb alkotás megfeleljen a közléshez szükséges alapvet? követelményeknek, nincs arra garancia hogy egy alkotás megjelenik.

9 év Nincs Komment

 
Égek a láztól, elhagy minden er?m
Mint bársony simogat az elmúlás
Közel a mennyország és érzem
Mily megnyugvó nekem e pillanat
 
Sosem viseltem a giccset, most mégis mily csodás
A mennyország gyönyör?, íves aranykapuja
S mily gyönyör?ek most az angyalok
Rózsaszín a kékkel, fehér habok, aranykoszorú
 
Ellentmondásos mindez életemmel
Küzdelem, er? és odafigyelés
Állandó készenlét, harc, háború
Most mennyire nincs szükség minderre..
 
Nem lehettem szabadon a földön
Er?s béklyókba fogták lelkemet
Mely béklyókat, vad lóként ráztam
Most ennek mennyire nincs már jelent?sége
 
Nincs már mi számítson nekem
Pénz és vagyon, vagy a koldusbot
Szerelem, kéj, magány vagy gyönyör
Már csak ez a szép fájdalom gyötör…
 
Emlékszem, hogy utoljára
Egy szép nyári estén
Tábortüzet gyújtottam a földön…
Együtt csodáltuk az égbe törekv? zsarátnokokat

 

——————————–

 

István ne meséld a verset, hanem írd, éld, érezd és éreztesd a verset.

Javaslom, kerüld a régies hangzású szavakat – mily – ebb?l az els? két versszakban három is van. Ezeket természetesen lehet korrigálni.

Kerüld a szóismétléseket. A szóismétlésre akkor van szükség, ha tudatosan er?síteni akarjuk azt az állapotot, érzést. De például a béklyónál nem érzem ennek szükségét, hogy ismétl?djön.

Egy kicsit öncélúnak érzem a versed, pedig vannak benne egészen jó képek, amiket érdemes lenne kibontani, és nem arra koncentrálni, hogy te mennyire fájsz.

Leírod a „kortüneted”, verssé tördelve, aztán azzal a mozdulattal be is fejezed a verset, bár az utolsó versszakot nem igazán értem, mit?l, hogyan, miért ez a váltás. Teljesen más hangulat, más üzenet, mintha önálló életet élne.

Pedig azaz utolsó két sora, akár lehetne egy ( új ) vers kezdete:

 

Tábortüzet gyújtottam a földön…
Együtt csodáltuk az égbe törekv? zsarátnokokat

9 év Nincs Komment

 
Égek a láztól, elhagy minden er?m
Mint bársony simogat az elmúlás
Közel a mennyország és érzem
Mily megnyugvó nekem e pillanat
 
Sosem viseltem a giccset, most mégis mily csodás
A mennyország gyönyör?, íves aranykapuja
S mily gyönyör?ek most az angyalok
Rózsaszín a kékkel, fehér habok, aranykoszorú
 
Ellentmondásos mindez életemmel
Küzdelem, er? és odafigyelés
Állandó készenlét, harc, háború
Most mennyire nincs szükség minderre..
 
Nem lehettem szabadon a földön
Er?s béklyókba fogták lelkemet
Mely béklyókat, vad lóként ráztam
Most ennek mennyire nincs már jelent?sége
 
Nincs már mi számítson nekem
Pénz és vagyon, vagy a koldusbot
Szerelem, kéj, magány vagy gyönyör
Már csak ez a szép fájdalom gyötör…
 
Emlékszem, hogy utoljára
Egy szép nyári estén
Tábortüzet gyújtottam a földön…
Együtt csodáltuk az égbe törekv? zsarátnokokat

 

——————————————-

Kedves Szerz?, értelmileg felesleges, ez a sok “s” köt?szó, hangzás tekintetében meg káros. Tönkreteszed vele a versed, ami egyébként meg tetszene. Ha leszámoltál velük, visszavárlak.

9 év Nincs Komment

Üdvözlünk itthon!

 

A reggeli nap aranyában

Madarak csicseregnek a fákon

Kávé g?zölög az asztalon

S egy cica éhesen, reggelire vár

 

Hazaértem… hogy vártam e percet…

Felejts el és ne gondolj rám, soha többé…

Maradt egy szál cigim, s a kávé

Ülök az asztalnál és hallom a csendet

 

Halk sikoly az éjszakában

A csend és a magány sikolya

Ki hangosan élt, csendesen távozott

De ne tagadd! Hiányzom!

 

A reggeli kócos ébredések

A szürkület utáni ragyogás

Nem számít, mit mondanak ezen órán

Nem számít, éjjel van e vagy nappal

 

Mégis csak csönd van körülöttem

Látlak egy álmomban

De ez a kép lassan szertefoszlik

S csak várok, de nem szól senki

 

Nem tudom melyik úton induljak

Nem látom a jöv?t

Csak azt tudom, hogy hiányzom

Akkor is, ha minden ellenem van

 

Én már látom az éveket

Van mögöttem bel?le elég

Látom az embereket

Látom önmagamat keresni ebben a világban

 

Látom a szeretetet életemben

S nem hív senki, s nem szól senki,

Csak a szél dúdol odakint és

A fájdalom hívogat, éjszakai táncra

—————————-

Hiányolok bel?le némi szenvedélyt (nem összekeverend? az erotikával), hiányzik továbbá a verszene, az ív, tehát mindaz, amit?l vers tud lenni egy írás.

10 év Nincs Komment

A mai világ elveszett értékeit visszahozó, azt er?sít? témájú versem.

 

 

 

 

Már ötven éve élnek együtt,

A két agg, s öreg

De még mindig fogják egymás kezét,

S, egyik sem kesereg!

 

Már ötven éve múlatják,

Együtt a perceket

Már ötven éve köti össze,

?ket a szeretet!

 

Már ötven éve, minden nyáron,

Vesznek egy csomag fügét

S a parkba kiülve, (hogy kívánom!)

Majszolják e csemegét!

 

Már ötven éve viszi ágyba,

Prisoner a feketét!

S ez ideje várja ágyba,

Lady Breath a kedvesét!

 

Ötven év! Nagy id?!

S mily sok gyönyör? éj!

Átvirrasztott éjszakák,

Álom, és szenvedély!

 

Ötven év! S az évek,

Úgy röpültek el,

Telve voltak boldogsággal,

S nem cserélnék senkivel!

 

István, mint egy mese, de sajnos nem sikerült túl lépned ezen.

Nem lett az a vers, ami miatt újra olvasnám.

 

Már az elején:

A két agg, s öreg ——–az agg jelentése öreg, az öreg jelentése agg —- felesleges szóismétlés

Nem értem miért használsz felkiáltójelet minden versszakod végén.

A felkiáltójel általában a mondat végén állva – felkiáltás, felszólítás, óhajtás, kívánság, vágy, parancs, tiltás, kérés jelölésére szolgál a kijelentéssel (állítással) és kérdéssel szemben. Viszont ehhez a szöveg “környezetének” is így kell viselkednie, vagy kapcsolódnia.

Néhol, ahhoz, hogy a rímeknek megfelelj, direkte keresel töltelékszavakat, melyek a vers hangulatát nem emelik. Nem csak a vers szabályait kell betartani – rímek, szótagszámok, ritmus -, hanem érthet?séget,  a hangulat ívét megtartva.

A végére érve nem értem az ugrást. Végig róluk írsz, de az utolsó sorban átugrasz önmagadhoz.

Amit eddig érteni véltem, az utolsó soroddal szétbontod. Sajnos.

10 év Nincs Komment

Ã?rónak lenni annyi, mint tudni írni? Embernek lenni? Kifejezni bátran és érthet?en a gondolatainkat? Megfogalmazni a másokét? Vagy nem tudni ellenállni annak, hogy papírra vesd, ami a szívedben van?

 

Vesztettem… Talán túl kicsi voltam

A világ meghódítására

 S, most odaadnám az életem

 Hogy megint csak egy napra

 Láthassam a szemedben a fényt

 

Állok itt a nyílt síkságon

 És éjszaka van, oly ragyogó

S hidegen fúj az északi szél

 Itt vagyok, és várok

 Egyedül vagyok és fegyvertelen

 

Te álmodsz, s kint fúj a szél…

 Kinézel az ablakon

És látod, itt állok a Holdon

 Ma este már, onnan nézlek én

S ha vesztettem, nem a semmiért

 

Zuhanok, mint egy angyal

Lehet, hogy én vagyok az, aki meghalt

 De ha zuhanok, akkor is

Velem Krisztus és az Ördög

S holnap legy?zöm az eget érted

 

 Szövetséget kötöttem Istennel,

De talán a gravitáció lesz er?sebb

Igen, istenek az én szövetségeseim

 Még az ördög is igaz, hogy sikerüljön

 Holnap legy?zni az eget érted

 

 Most úgy hívnak, a király

 Úgy hívnak, hogy haza

 Hívnak egy h?snek

 Hívnak istenkáromlónak

 Hívnak egy álmodozónak

 

Hívnak egy varázslónak

Látnak zuhanó angyalnak

 S te az ágyadon összekulcsolt kézzel

 S én, tárt karokkal zuhanok

Úgy hívnak, hogy SZERELEM

 

Fekszem tehetetlenül a karjaidban

Úgy hívnak, hogy szabadság

Úgy hívnak, hogy szenvedély

Úgy hívják, hogy védtelen

Te vagy nekem

 

Csak a fény a szemedben

Ha felnézel a holdra

És nem múlik el nap

Hogy behunyt szemmel

Ne zuhannál, utánam a semmibe

 

2010. Május 15.

10 év 2 komment

Én vagyok
(Tükör-vers)

Én egy férfi vagyok
Férfi, maszk nélkül
Egyenesen a szívvel
Azt mondom, amit gondolok
Farkasok hatalmával
T?zzel és karddal
Nekem csak séta a világ
De mond és én beszélek
A senki szájába
Én vagyok a bíró
Irgalom nélkül
Ó mily szívtelen
 
Én vagyok a tükör
Közeli, de megközelíthetetlen
Én vagyok, az udvari bolond
Ki játszik az id?vel
De nem eladó
S nem ragasztható
 
És nem vagyok a vihar
Csak a dühös szél
Egy pohár víz
A sötét tengeren
Tánc vagyok
A szakadék peremén
 
Vad szenvedély vagyok
Lágy romantika
S fanyar, ha jönnek

 

A hamis próféták
De ha le kell esnie
Én bátran zuhanok
 
Én vagyok a pattogó t?z
Én vagyok a dübörg? vízesés
Vagyok egy vágtató ló
S vagyok mégis vihar
A fény az égb?l
Egy öngyilkos robbantás
Idealista
Én nem vagyok költ?
Metaforákban élek
Én vagyok a teljes átalakulás
Nem teszik, hogy jobban
Hogy milyen, de vagyok

Én villám vagyok
Így akarok élni
Szeretet és gy?lölet
Vakító villanás
S nem leszek, s nem voltam
Vagyok, ím e pillanat
Nem vagyok a megment?
Tudom, mi a megbocsátás
S a hazugság, nem békéltet?
Testem egy hazugság,
A torkomba kés
Én, én Vagyok, s te, te
 
Martonvásár, 2010. Május 05.

10 év Nincs Komment

Kikben meg van a teljesség egésze
?k nem félnek önmaguktól
Nem félnek elengedni azt, amijük van
S nekik nincs mit veszíteni
 
Kiknél a csillagos ég
Magába rejti a poklot
S kiknek a pokol tüze
Magát a mennyországot
 
Kiknek pillantásától
Nyugszanak a szentek
S kiknek pillantásától
Az ördögök rettegnek
 
Az ördögök szívét
Elönti a félelem
Mert a világ kerek
Csak 40ezer kilométer
 
S mi Isten el?tt állunk
A mi szívünk tiszta
Mi nem félünk az ismeretlent?l
Mi merünk választani
 
Most itt az id?, hogy döntsünk
Mert itt az id? választani
A világ kerek, tehát ne félj
Itt az id?, hogy elinduljunk

Simor István Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.