Simor István : Meztelen angyal

 
Égek a láztól, elhagy minden er?m
Mint bársony simogat az elmúlás
Közel a mennyország és érzem
Mily megnyugvó nekem e pillanat
 
Sosem viseltem a giccset, most mégis mily csodás
A mennyország gyönyör?, íves aranykapuja
S mily gyönyör?ek most az angyalok
Rózsaszín a kékkel, fehér habok, aranykoszorú
 
Ellentmondásos mindez életemmel
Küzdelem, er? és odafigyelés
Állandó készenlét, harc, háború
Most mennyire nincs szükség minderre..
 
Nem lehettem szabadon a földön
Er?s béklyókba fogták lelkemet
Mely béklyókat, vad lóként ráztam
Most ennek mennyire nincs már jelent?sége
 
Nincs már mi számítson nekem
Pénz és vagyon, vagy a koldusbot
Szerelem, kéj, magány vagy gyönyör
Már csak ez a szép fájdalom gyötör…
 
Emlékszem, hogy utoljára
Egy szép nyári estén
Tábortüzet gyújtottam a földön…
Együtt csodáltuk az égbe törekv? zsarátnokokat

 

——————————————-

Kedves Szerz?, értelmileg felesleges, ez a sok “s” köt?szó, hangzás tekintetében meg káros. Tönkreteszed vele a versed, ami egyébként meg tetszene. Ha leszámoltál velük, visszavárlak.

Legutóbb szerkesztette - Simor István
Szerző Simor István 9 Írás
Én Én vagyok, S TE, Te :-)