Harmadik emelet, 307. (3)

részletek

3.

  

Szabolcs

 

Május volt még, de a nap olyan er?vel sütött, mint augusztusban. Szabolcsnak le kellet vetni a pulóvert, a hátán csíkokban hagyott nyomot az izzadtság. Furcsa látvány volt a mellé pakolt szatyrok, nejlonzsákok és táskák között. Mikor összepakolt, a télikabátot és a téli bakancsot is felvette, ne foglalja a helyet. A bakancs is meleg volt, de azt hagyta. Nagyon utálta ezt a várakozást, de nem hergelte magát. El is bambult, észre sem vette, hogy Klári leparkolt kicsit odébb, és elindul felé. Klári megállt, a fiú nem nézett fel.

– Fázol? – kérdezte végül, a fiú bakancsára tekintve.

– Remek poén, pedig nincs is humorod… – válaszolt, majd nekiveselkedett a holmiknak. Klári is megfogott egy zsákot, elindultak a kocsi felé. Nehezen nyílott az öreg Volkswagen csomagtartója, a fiút szemmel láthatóan idegesítette. Nem volt jó kedve, Klári tudta ezt, bár ezeket a helyzeteket nem tudta jól kezelni. Kínos volt neki a csend, hát újra megszólalt:

– Hogy ment? Szabolcs nem azonnal felelt, megpróbálta indulatát és dühét nem rázúdítani a lányra, visszafogta magát.

– Nem volt itthon senki. A kulcsot bedobtam a postaládába… remélem valaki kiveszi.

– Mindened itt van?

– Azt hiszem…

– Jól vagy…?

– Szerinted? – vágta rá indulattal, majd ugyanazon lendülettel feltépte a kocsiajtót és beült az anyósülésre. Klári nem szólt, követte. Mikor bekapcsolta az övet, rákérdezett:

– Mehetünk?

– Minnél el?bb…

A fiú szótlan volt, mint mindig, mikor valami bántotta. Elindultak. Néhány perce mehettek már, mikor a lány ismét beszélni kezdett:

– Éhes vagy? Szabolcs nem válaszolt. – Hahóóóó… – A fiú Klári szemébe nézett, szeme villámokat szórt. – NEM! – válaszolta végül.

– Van cigid? Ne álljunk meg cigit venni?

– Ne!- hogy a további beszélgetésnek elejét vegye, bekapcsolta a rádiót.

Az elmúlt két hétre gondolt, arra a hétf? délutánra, mikor minden elkezd?dött. Apjához, anyjához sosem f?zték tipikusan gyerek-szül? viszony szálai. Nem az volt a baj, hogy hiányt szenvedtek – ? és Évi – bármiben is. Mindenük megvolt, sosem kellet nélkülözniük semmit. Az anyagiakat tekintve mindenképp. N?vérével sokszor beszélték, hogy nem családban élnek, hanem idegenek között. Amit a szüleit?l nem kapott meg, azt Évi tökéletesen pótolta. Anya-apa-n?vér volt egyszemélyben. Nagyon köt?dtek egymáshoz, ez feln?tt korukra is megmaradt. Sokként élte meg az els? botrányt, mikor Évi egy roma fiútól lett terhes, aminek az lett a következménye, hogy a lánynak mennie kellett. Nem bántották, de választás elé állították: abortusz vagy mehet. Az ikrek ?sszel lettek középs?sök, Évi egyedül neveli ?ket, a nagyszüleik nem is látták még… Azon a bizonyos két héttel ezel?tti hétf?n korábban ment haza, akkor derült ki világosan, anyja felfedezte a titkát. Biztos volt benne, hiszen a dolgai kiterítve hevertek az ágyán. Tudta, hogy neki is mennie kell majd, de ezt megel?zend? inkább megszökik. Nem volt kedve végigcsinálni a cirkuszt, mint Évinél.

Klári lekapcsolta a rádiót, megérkeztek. Kipakolták a csomagokat, nem kellett kétszer fordulni. Nem bánták, mert a harmadik emeletre gyalog kellett menni. A lépcs?házban Klári megint megszólalt:

– A lány már itt van?

– Igen. Tegnap este már itt aludt.

– Honnan ismered?

– Az ikrek apjának a húga. Nem nagyon ismerem, párszor találkoztunk a tesómnál. Normális csaj, csak ugye C&C music.

– Micsoda?

– Cigi.

– Cigi?

– Cigány. Vagyis félcigány. Nem mintha bármi bajom lenne ezzel, hiszen ugye a tesóm is szült két kormos porontyot…

– De hülye vagy.

– …meg szólok én, ugye a társadalom másik kirekesztettje… – a mondatot kesernyés mosolygósan fejezte be. Felértek a harmadikra, a fiú nem babrált a kulccsal, könnyebb volt csöngetni. Megint ideges lett, mert az ajtó nem akart nyílni. A harmadik csöngetés után bakancsos lábbal bele is rúgott az ajtóba. Nem nagyot akart, de ez sikerült bel?le. Az ajtó ki is nyílt, Tünde arcán olvasni lehetett, hogy nem tetszett neki a fiú belép?je.

– Szia…sztok! – szólalt meg végül, mikor észre vette, hogy ketten állnak kint. Szabolcs köszönés helyett csak ennyit kérdezett: – Bemehetünk? A lány nem felelt, szabad utat engedett, majd keresztbe fonta a karját, és nézte, ahogy a másik kett? bepakol. A lépcs?házban maradt még néhány csomag, de Tünde nem kívánt segíteni, azt gondolta, a nemköszönést így viszonozza. Elindult a saját szobája felé, ami éppen Szabolcséval szemben helyezkedett el. Nem csukta be, látványosan leült az ágyára, bekapcsolta a tévét. A fiú újra dühös lett, kisietett a többi csomagért, majd nagy robajjal bevágta a bejárati ajtót, majd a pakkjaival bevonult a saját szobájába. Klári kellemetlenül érezte magát, meg sem mert szólalni. A fiúnak segített szortírozni a zsákok, szatyrok, táskák tartalmát. Nemsoká megjelent Tünde, újra keresztbe font karral. Nem szólt, csak figyelt. Klári vette észre a lányt. Zavarba jött, mint mindig, amikor kényes helyzetbe került, vagy egy hasonló aktusnak akár csak szemtanúja volt. Tanácstalanul nézett hol Szabolcsra, hol Tündére. A fiú háttal állva pakolt, nem vett észre semmit.

– Tóth Klári – nyújtotta a kezét Tünde felé, aki végigmérte, majd ? is bemutatkozott.

– Récsei Tünde.

– Szabi mondta, hogy már itt leszel. Mikor Jöttél?

– Tegnap – felelte kimért hangon, mosoly nélkül.

– Bepakoltál már? Mert én nagyon szívesen…

– Nem kösz’ – vágott Klári szavába. – Már mindent elraktam. F?zzek kávét? – intézte a kérdést a fiúhoz. Szabolcs értékelte, hogy ez a békejobbot jelenti. Elfogadta.

– Igen, az jólesne.

 

25látogató,2mai

Szerző Szegi L. András 8 írás
gyerekkor: À™78, Kisszegi, óvoda, ceruza, Kaposvár, Somogyország, Kumkó, Balaton, békák, Süsü a sárkány, Mama, pogácsa, kutya, kert, kitört ablak, cseresznye, fáramászás, letört ág, mentőautó, gipszkicsit később: suli, konyha, egyetem, Szeged, Budapest, szerelem, írás, film, első autó, stúdió, tv, rádió, bölcsészkar, bank, állás, sárga csekk, számla, telefon, kölcsön, emberek, kellemes, forralt bor, tenger, szimbiózis, felnőtt, buták, nem értem, düh, öröm, tervszámok, képzés, barátok, otthon-harmónia

18 Komment

  1. A befagyasztott, máig ki nem beszélt kisebbségi, faji problémák, nemzetiségi gyűlölködések, előítéletek csapódnak a gazdaságiakhoz Ez a baj! A gazdaság egyszerűen nem képes produkálni, mert a munkanélküliség az egekben! Ezért akár a médián keresztül is, de mérgezik a társadalmat. Mindenki, aki e mérgektől átitatva, előítéleteit, elmúlt -vélt és valós – sérelmeit és tudatlanságát újabb generációkra örökíti egyre távolabbra taszítja egy valódi demokratikus berendezkedés lehetőségét….
    Nagyon jó ez az írás!
    ha már idevetődtem, elolvasom az eddigieket is!

  2. András!
    Nem csak azért olvasom nagy figyelemmel mert jó és sodró pergő a történet ha nem azért is mert manapság a cigány a zsidóés minden “más” valahogy perofériára került csoportnak számit. Az embereknek nem az inteligenciájával van a gond ha nem maga a társadalom kényszeriti ilyen megnyilvánulésra, hogy az ugynevezett kisebbséget kirekessze. A következmény pont ott beláthatatlan lesz hisz hiába a hatvan év az embrek nagyrészének a tudatallitijában elevenen benne él a Holacoust. Sokan ugymond üzletet csinálnak belőle ami éppen olyan hazugság mint a megtagadása és el nem ismerése. A nagy baj az, hogy ezknek az embereknek a perifériéra való szóritása egyenes elindítója a szegénységi bűnözésnek. Rákényszerül sajnis mert ha se enni se inni nem tud lopni vagy más bünotési formát fog választani. A társadalo ahelyett, hogy segítene és nem álltalánosítva elitélne és cigámyozna hagyja, hogy szinte kezelhetetlenné váljon a dolog. Mert ugyan olyan ember a füstos cigány mint a fehér csak a begyepesedett megrögzött b9nbakkeresés a magyar egyik fő műve. Régen a zsidó volt először utána a cigány. Most kicsit “kuturálodott”. A zsidó az csak másodsoros. Kivávcsian várom a folytatást

Hagyj üzenetet