Kőmüves Klára : Csókok

 

 

       Lázadnak az el sem csókolt csókok,

minket akarnak, súgnak; légy magad!  

Harapj, ha érzed, rágna már a vágy,

beléd mar, kis makacs, mindig eljön, ami készül,

azért se hagyd magad! Adózz! Áldozz! Akarj,

amíg már pillantásra lüktet ér és új utakra csordogál a vér,

vagy, míg izom feszül, s elernyed  legszentebb sebén,

Adózz! Áldozz! Akarj!  Hegén kopogj s, ha nyílik,

áldott surranó lehetsz, csitulva szólok, pirong a toll,

megmutatni volna jó neked!

Bánj úgy velem, mint a magadba rajzolt nővel,

akit előveszel minden elutasításnál, mert neked csak ő kell,

ahogyan vele tennél – sem jobban, sem szebben,

sem másként – velem éppen úgy tegyél!

 

Legutóbbi módosítás: 2010.03.07. @ 13:35 :: Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 658 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))