Czirják Jolán : Dido dala

2010.03.22. Czirják Jolán Vers 12
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Egy kis mitológia…

Lángol a t?z – pernye cikázik a szélben –
Gondolatom – dombot idéz – feketében…
Látványán – Didóként mosolyogtam a t?zbe
Lágy hamuként hull’tam h?tlen szeret?mre

Bús emlék – megszabadulni nem enged –
Szellemem él, s így Aeneasra derengek
Miközben égek – elégek…

Legutóbbi módosítás: 2010.03.22. @ 11:47 :: Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"