Koosán Ildikó : Johann Wolfgang von Goethe A thulei király

V.Andrea kérésére

 

Thuléban a nagy király,

egy sírhalomnak rabja,

meghalt a szép leány,

?rökül serlegét hagyva.

 

Szenvedett, hiánya fájt,

búját borba temette,

hívta vígságban mámorát,

serlegét érte emelte.

 

Mikor halálát várta,

szétosztott várost, földeket

örökül, akinek szánta,

de senkinek a serleget.

 

Megülni királyi torát

h? lovagok körében,

az ?si sziklapalotát

szemelte ki merészen.

 

Az ?sz Szerelmes végül

ivott ott, s vére gyúlt,

szent serlege kezéb?l

alá, a tengerbe hullt.

 

Míg nézte, húzza mélyre

örvény, ár, süllyedni ott,

megtört a fény szemében:

s ? soha többé nem ivott.

 

 

 

Koosán Ildikó m?fordítása

 

 

 

 

 2010 március 21

 

 

 

 

 

Der König in Thule

 

 

 

Es war ein König in Thule,
Gar treu bis an das Grab,
Dem sterbend seine Buhle
Einen goldnen Becher gab.

 

Es ging ihm nichts darüber,
Er leert’ ihn jeden Schmaus,
Die Augen gingen ihm über,
So oft er trank daraus.

 

Und als er kam zu sterben,
Zählt’ er seine Städt’ im Reich,
Gönnt’ alles seinen Erben,
Den Becher nicht zugleich.

 

Er saß beim Königsmahle,
Die Ritter um ihn her,
Auf hohem Vätersaale,
Dort auf dem Schloß am Meer.

 

Dort stand der alte Zecher,
Trank letzte Lebensglut
Und warf den heil’gen Becher
Hinunter in die Flut.

 

Er sah ihn stürzen, trinken
Und sinken tief ins Meer.
Die Augen täten ihm sinken:
Trank nie einen Tropfen mehr.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 940 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.