Boér Péter Pál : Messziről jött ember…

Lámpalázas hangon, megszeppenten a rá váró intellektuális túlsúly okozta szégyentől, a lebőgéstől rettegve, zaklatottan hívott fel friss diplomás barátom.

– Képzeld – mondta – férjhez megy az anyósom.

– Örülj neki öregem, legalább kevesebbet látod, főleg ha nem a szomszédba költözik.

– Nem! Budapesti palihoz ment arául, ráadásul egy szuper dotált, négy diplomás, hat nyelven beszélő krapek. Tüzér vezérezredes és valami teljesen titkos rendőrségi százados is…

– Te jól beszedted a csóresz egy szál orvosi diplomáddal és… hány nyelven is beszélsz?

– Csak négyet.

– Szét fogja röhögni magát az alulmüvelt provincializmusodon. Mikor jön?

– Fél óra múlva érkeznek.

– Akkor majd számolj be, légy oly kedves. Igazán sajnálom, hogy folyton elbalekülsz, de valahogy túléled.

Három nap múlva jön a hívás.:

– Szia van egy kis időd?

– Pillanatnyilag a térképekkel bajlódom, de egy óra múlva a Kishordóban válthatunk néhány szót egy korsó sör mellett, mármint én, mert te absztinens vagy.

Igen érdekes, hátborzongató és kínjában keserves, nevethetnékeset hallott…Íme:

Jenő sárgás-vöröses arccal érkezett, holott alapjában barna volt…

– Szia.

– Szia Jenő! Na mondd, nagyon pórul jártál?

– Ahogy vesszük. Képzeld, a krapek előbb avval lepett meg, hogy mikor kicsit angol nyelvgyakorolni akartam vele, tudod, rengeteg nyelvet beszél, a haw are you -ra azt mondta: nix … gondoltam, meg akar semmisíteni tudásbéli fölényével, ezért hablatyoltam még pár mondatot és kínosan abbahagytam. Tudod miért? Mert hol igennel, hol nemmel bólogatott, teljesen irracionálisan. Azt állította, a hegyi mentőknél, ahol ő a közép európai főnök, a németet használják, így az angolja nem tökéletesen anyanyelvi szintű, csak majdnem. Megjegyzem, a hogy hívnak kérdésre nemet biccentet. Enyhén gyanússá vált, ami az angolt illeti, így németül próbálkoztam.

– De csak alig tudsz németül, a magyar, román, angol, francia az erősséged.

– Hát ez benne a pláne. Figyelj, elkezdtem szövegelni: zigamen cu lupes üre du rih plusze mükszrase zi?

– Ez jó!

– Ere azt válaszolta: já… Felbátorodtam és elkezdtem mesélni: Zim zase für kirise hablaty de noblech tech, ó! Plamen gósze blamen, blamen? Válasza : Nix … Megkérdeztem: – Mondja uram, pontosan értett az előbb?

– Szóról, szóra! Javasolnám a tegeződést, hisz én vagyok az öregebb.

– Rendben Károly, én a Kapocs Farkas egyetemen végeztem általános orvosi karon. Értesültem sokszínű és tág műveltségedről, végzettségedről. Hol is végeztél?

– Én igen magas egyetemeket végeztem… Négy darab, meglehetősen magas egyetemen.

– Ha szabad érdeklődnöm, most, hogy így rokonságba keveredtünk, milyen karokon?

– Jól mondod Jenő. Bizony, bizony karokon is végeztem.

– De melyeken, ha meg nem sértelek?

– Az egyesen, a kettesen, a hármason és a négyesen. Persze, ha jobban meggondolom, igazándiból nagyon magas egyetemen végeztem mindent… Neked mi a szakmád, ha már így érdeklődsz felőlem?

– Említettem Károly, hogy frissen végzett orvos vagyok.

– Ja persze! Az én is.

– Úgy érted a négy diplomád közül az egyik az orvosi?

– Nem négy, hanem öt. Agysebész vagyok. Az országos agysebészeti intézet vezetője.

-… Másodállásban a Közép-európai hegyi mentőket koordináló bizottság mellett.

– Nem a korrigáló bizottság tagja vagyok, és nem másodállásban. Ez mind főállás! Ja és nem tag, hanem főnök vagyok ott is bizonyám, arany Jenőkém.

– Hogy bírod ezt a rengeteg munkát?

– Á, nekem szinte csak telefonos munkám van, tudod, ha a negyvenezer hegyi mentő-helikopter közül valamelyikkel a javító stáb nem boldogul, akkor én döntöm el, mi a teendő.

– Csak úgy telefonon?… Negyvenezer helikopter?

– Ja! És állandó készültségben aranyapám! Nem hiába vagyok a fegyveres erők tartalékos őrnagya.

– Hivatásos katona is voltál?

– Nem voltál, hanem vagyok! Nálunk a tartalékosság csak egy fedőszó.

– Akkor a katonai akadémiát is elvégezted?

– Á, dehogy! Másodéves sorkatonai szolgálat után léptettek elő.

– Őrvezetővé?

– Mondom, őrnaggyá.

– Az meg hogy’ létezik, hisz azt az alezredes követi a ranglétrán.

– Á, semmi különös, kiváló katonaként, ez szinte alanyi jogon járt. Úgy ugráltattam a hadnagyocskákat, ahogy akartam reszkettek tőlem.

– Félelmetes vagy Károly.

– Aranyapám, aki betartotta a szabályzatot, azt én is békén hagytam. Különben a rendőr-tiszti főiskolához is segítettek a rendfokozattal.

– De őrnagyival?

– Már mondtam! Te, különben az angolodat, azt hiszem, a rossz kiejtésed miatt nem értettem tökéletesen.

– Talán a brit akcentus lehet a ludas.

– Hát ez az, ez az! Én angolul tudok, nem brittül.

– Milyen gyakran operálsz?

– Minden igazán komoly agyműtétet én személyesen végzek.

– Az egész országban?

– Hát persze! Naná!

– Gyakran vannak titkosszolgálati bevetéseid is? Az anyósom mondta, hogy főhadnagy vagy az elhárításnál.

– Szegénykém rosszul tudta, ezredes vagyok, állandó készültségben, a nap 24 órájában. Gyakorlatilag az ágazati miniszter a közvetlen beosztottam.

-… Hogy bírod ezt a tempót?

– Á, nem olyan veszélyes az aranyapám, mozdonyvezetés után van elég időm!

– Hobbiból mozdonyvezető vagy??

– Igen, úgy 200 órát havonta!

Na, itt volt az a pont, amikor már a velem szemben ülő nejem, fogfájást imitálva fejét fogó, puffogó nevetésétől azt hittem, hogy meghalok. Az én kis drágám háttal ült ennek a zeneakadémiát is elvégzett dinnyének, így az nem látta, hogy ő tulajdonképpen röhög.

– Hát Jenőkém, ha nem tudnám, hogy absztinens vagy és színjózan, akkor most meggyőződéssel állítanám, hogy kedves apósod ő urasága, az éjjelente a színház tetején fellépő, rózsaszínű elefántok tánccsoportjának a koreográfusa is. Részvétem pajtás!

– Képzeld, azzal búcsúzott, hogy a legközelebbi látogatását a háztetőmön landoló helikopterrel fogja megejteni…

– Na most félre absztinencia! Én iszom!

 

Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/