Kovács György : Téltöredék

Az a megmagyarázhatatlan

meleg februári szél!

– Soha nem fáztam így…

 

Töviskoszorút raktam hajnali halomba

– illóolajként a fékezetlen tűzre.

 

Lassan raktam, ahogy malomban

őrölni szokás – az égiek

molnára tudván megpihent…

 

Így ért hajnal – ott rekedt – tüze a hóban,

egyetlenül, távozó lábnyomatoddal…

Legutóbb szerkesztette - Kovács György
Szerző Kovács György 74 Írás
"Harmincas éveimben még azt vallottam, hogy amíg Dosztojevszkijt nem olvastam végig, nem veszek könyvet a kezembe. Idővel azért lejjebb adtam, köztudott, hogy akkoriban a kor szelleme és szellemisége kettészakadt, a nap huszonnégy egyforma órából állt, s ars poeticára gyakran csak a huszonötödik maradt. Évtizedek teltek munkába temetkezve csak azért, Àžhogy legyenÀ. A rengeteg lélektelenül (csak azért is) betöltetett vágy, a pillanat idézte bűnös elrugaszkodások valódi számlája most fizettetik. A maga idejében elmulasztottak pótlása már nélkülözik a mindennél fontosabb varázst, ráadásul befordítanak az ördögi körbe, amely kíméletlenül szembesít a ténnyel: mindez, csak az aktualitáskori helyénvalók rovására történhet.." http://www.kovacsgyorgy.iweb.hu/