Az a megmagyarázhatatlan
meleg februári szél!
– Soha nem fáztam így…
Töviskoszorút raktam hajnali halomba
– illóolajként a fékezetlen tűzre.
Lassan raktam, ahogy malomban
őrölni szokás – az égiek
molnára tudván megpihent…
Így ért hajnal – ott rekedt – tüze a hóban,
egyetlenül, távozó lábnyomatoddal…
Legutóbb szerkesztette -