Tiszai P Imre : Álom feketében

*

 

 

Ma éjjel csillagtalan égben jeges szél süvít,

mocskos sikátorban botladozom, rémálom

ölel magához, a halál-madár gúnyosan rám visít,

s halált lehel a föld is, a szemétben találom

magam – rám untak – odavetettek, betakartak

néhány rongyos emlékkel, leköptek gúnnyal,

felejtéssel, lelkemből minden jót elloptak,

körömcipő tapos még élő szívembe akarattal,

s bámulom a felettem ringó telt combokat,

a gyönyör forrását, s a döbbenet telepszik rám,

a hús lefoszlik csontodról, szétesik szép tested,

álcád lehullik arcodról és nem marad más, csupán

csak csillag szemedből kimászó millió kis féreg.

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 388 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén