Kihűlt a téli táj,
a folyón fagysziget,
a csontkemény parton
zsibbad a hóhideg.
Csikordul a páncél,
mozdul a jég széle,
összekapaszkodna
a túlpart két vége.
Magányos fagytestük
érintésre vágyik,
álmodják, hogy egymást
öleli a másik.
S fagyhíd épül lassan
a gyors folyó felett,
nyúlik a jég háta,
kéz éri a kezet.
Kisujjnyi csak a rés,
ám itt a pirkadat,
mikor rájuk talál,
reggelt köszönt a Nap.
Lángszőnyeget borít
fényével a tájra,
olvad a fagy karja,
– s beleroppan társa.
Legutóbbi módosítás: 2010.03.11. @ 06:23 :: Péter Erika
