Seres László : Aludj

A világ is csak vánszorog.

Ez nem vád és nem erény.

Az útirány miatt szorong

Isten nyitott tenyerén.

 

Hordja régi bűneinket,

az örök visszatérőt,

busás vágyat elénk hintett

csak álmokat ígérőt.

 

Földbe vájtak rögeszméje:

az élet annyi kárt tett.

Aludj. Itt az éjek-éje.

Húzd le a zsalugátert.

 

 

(2010 március 10)

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.